Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 3. szám - Sátory Vilmos: Tanító és tanuló az átöröklés megvilágításában
71 zései és örömei, mint a Il.-nek, viszont az a tudat kíséri, hogy alapos és mély tudást adott. A tanítványok lelkében a fontos döntések, elhatároló hatások inkább az I. típus behatására történnek. A visszaemlékezésben a I. tip. tanítójára állhat, hogy ,,magas” volt, mi magunk tudatlanok, komolytalanok voltunk, azért nem értettük meg, — de a tudásanyagának tisztasága élénken él bennünk. A II. tip-nál az anyag nem dominál, inkább a tanító egyénisége: kalandozó, heves, jószívű, goromba, stb. volt, — lesz az emlékezés tárgya. Az I. tip. tanítója vezető, — a II. tip. tanítója inkább — közvetítő. A tanítói pályára egyébként mindegyik típus egyaránt alkalmas, kivéve, ha a kedély gyenge érzékenysége áll fenn. (Tábl.: C, F, I,'M.) Ebben az.esetben nem való az egyén nevelőnek s erről idejekorán meg is kellene őt győzni — tanítványai érdekében! • » Hol van inkább helyén mindegyik típus? Természetükből folyik, hogy az elemi iskolában inkább a II. típus van helyén. Az I. tip. után nagyon gyakran ez első iskolai év végén „szellemileg és kedvileg holtan” kerül ki a gyermekserég. A TI. tip. ellenben játszi könnyedséggel vezeti a tanulókat iátékról munkára. Persze ezt nem szabad túlságba vinni, ahogyan pl. a helytelenül értelmezett munkaiskolában sokszor látható, nevezetesen a tanító itt egészen' passi- vitásba ment át. — A II. tip. könnyen vicz\ mozgatja az egész osztályt. Viszont, ha nem keresi meg a szilárd magot és nem irányítja céltudatosan az osztályt, a vége szintén nem lesz jobb. mint az I. tip. „holt” osztálya: teljesen félreviit. kis^klott osztály lesz belőle;, már pedig könnyebb dolog egy „holt” osztályt ismét felélénkítem, mint egy kisiklott tanulósereget rendes, céltudatos munka-mederbe vinni! íme milyen fontos, hogy minden tanító és leendő tanuló tisztában legven, hogy melyik típushoz tartozik! Az I. tip. számára a Herbart-féle, vagy Rein-féle formális fokozatok halálos megmerevedést jelentenek, míg a II. típus számára mentő vezérfonál! A lé- nveg mindig ez: hogyan találom meg az útat a célhoz, nem felejtve szem elől: az én útam nem mindig a tanuló útja is egyszersmind' és hogyan nem tévedek el tanítványaimmal együtt? A II. tip-ra nagyon közel áll a tanulók gyakori — s főleg érettebb korban leszűrt megállapítása: „nagyszerűen tud velünk bánni, — csak éppen nem tanulunk nála semmit!” A helyzet fenti módon az elemi iskolában áll csak. Az érettebb ifjúság már jobban szereti a tárgyilagos, komoly előadású I. tip-ú tanítót, akitol sokat tanulhat. Egyenesen kellemetlen számára, ha a nevelő túlságosan be akar hatolni lelki életébe s a saját meglátását rá akarja erőszakolni. Ilyen hatásnak mindig csak kényszerből enged s az az érzése, hogy lelkileg megnyomorítója a nevelője. Az ifjúkorba lépő tanuló egyre több lépést tesz az önállóság felé, ezzel velejár a tárgyilagosság térnyerése, a tiszta ismeret keresése. így ebben a korban az I. tip.-ú tanító teljes mértékben érvényesülhet. Ezekután nézzünk néhány részletet! Az I. tip. tanító szereti az egész iskolai életet szigorú szabó-
