Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 2. szám - Egyesületi élet -hivatalos rész
t 61 A panaszkodó embertől mindenki menekül. Társaságban rejtsük el fájó érzéseinket. Ne veregessük a másik ember vállát. Mindig az idősebbé az elsőség. A izgága, civakodó természet, a szeszélyes, ideges ember lenézett tagja a társaságoknak. Evangélikus ember nálánál bölcsebb, tapasztaltabb emberek előadásait, gondolatait, tanácsait mindenkor szívesen hallgatja. Azokat megszívleli és követi. Oktalanul nem lopja el mások idejét. Előzékeny, kedveshangú, szolgálatkész, különösen asszonyokkal és leányokkal szemben. Esztelen szokás indokolatlan vallási vitákba kezdeni. Ez rendszerint döntést nem hoz, de megtöri az összhangot és aláássa a barátságot. Ha valaki sérteget és megbánt, a harcban te leszel a győztes, ha az ellentétet a szeretet és megbékélés szavával tudod kiegyenlíteni. Tévedésünket beismerni, nagyon szép erény. Nem ismert tárgyhoz hozzászólni tudatlanságot, másokat megszólni neveletlenséget, bizalmas dolgokat elárulni, jellemtelenséget jelent. Az emberismeret, a nemes gondolkodás, a tapintat és kiegyensúlyozottság önuralomra nevel. Soha senkit ne állítsunk kellemetlen helyzet elé. A bezárkózó ember szűklátókörű. Ma a társaságba j árás túlméretezése időszerűtlen. Mások között való forgolódásoddal, tartalmas beszélgetéseddel, olvasottságoddal, muzsikaszereteteddel, finom példáiddal mindig a te nemes lelkedről, szelíd, meggyőző jellemedről tégy bizonyságot. Akkor a társadalom megbecsült tagja leszel! Gerencsér József. EGYESÜLETI ELET — HIVATALOS RÉSZ Az Eötvös-alap gyűlése. A Magyarországi Tanítók Eötvös-alap- jának újjáalakult választmánya karácsony hetében tartotta első ülését. A nehéz utazási viszonyok ellenére a gyűlésen nagy számmal jelentek meg a tagok az ország minden részéből. Háros Antal elnök megnyitójában megemlékezett az 1868: XXXVIII. te. szentesítésének 75. évfordulójáról. Méltatta báró Eötvös József korszakalkotó művének, a magyar népoktatás alapvető törvényének művelődéspolitikai jelentőségét a magyarság szellemi fejlődésében. Párhuzamot vont a tanítóság anyagi helyzete és önsegélyző törekvései között. Vázolta, hogy az önsegélyző törekvésekben Péterfy Sándor alkotása, az Eötvös-alap, miképen oldotta meg mindenkor a tanítóság anyagi helyzetéből adódó legsürgősebb feladatokat s a legnyomasztóbb gondok enyhítésével hogyan segítette elő az Eötvös eszméinek megvalósításán fáradozó tanítóság nemzetmentő munkáját. Rámutatott arra, hogy azok a célkitűzések, melyeket Péterfy Sándor Eötvös eszméi iránt érzett lelkesültségében megjelölt, ma talán még időszerűbbek, mint valaha, mert az emberiség mai válságos korszakában egyedüli fegyverünk, mely fennmaradásunkat biztosítja: nemzetünk lelki megújhodása, a magyar nép ősi erejének, jellegzetes erényeinek, hajlamainak, értelmi képességeinek nlinél szélesebb alapon történő kifejlesztése és versenyképességének növelése. Hangsúlyozta, hogy ez a belterjesebb minőségi köznevelés a gondoktól teljesen mentesített, hivatástudat-
