Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 2. szám - Koczor Ferenc: Az evangélikus többlet
54 Nagy megrázkódtatásnak kellett jönnie, hogy ennek a hamis szemléletnek tarthatatlan voltát nyilvánvalóvá tegye. Kedves Pedagógus Testvéreim! A Ma-t legbensőbb lényege szerint exisztenciális korszaknak nevezhetjük. Ez létszerű gondolkodást jelent. Vegyük az életet úgy, amint az a maga valóságában van. Ez a valóságszemlélet azután megláttat velünk olyan igazságokat, amely azelőtt az ideálizmusban szóhoz sem jutott, vagy ha itt-ott életre kelt, tüzét hamar eloltották. Ilyen reális valóság az, hogy az örök Egyház újra világtényező lett. Isten ma sem hagyta magát megbizonyítás nélkül s gondja volt ma is arra, hogy a tévelygések, bizonytalanságok idején szóljon és cselekedjen az ő elhivottjai által. # Az Egyház újra hallatja szavát és Krisztustól nyert missziója alapján a Kijelentéssel kezében újra birtokolni akarja mindazt, amit idők folyamán Tőle megíosz-tottak. Az Egyháznál különösen elszánt határozottságot találunk, amikor a nevelést magának követeli vissza. Az Egyház birtokolni akarja a nevelés tárgyát s azt az igaz egyetlen nevelőhöz akarja juttatni, ki igényét ma is fenntartja, — birtokolni akarja a nevelőt és meg akarja fosztani egocentrikus önállóságától, mert a hatalom neki adatott, — birtokolni akarja a nevelés intézményeit, az iskolákat, mert hivő emberek hü bizonyságaként néki állították, — uralni akarja a nevelés tudományát, módszereit, mert az egyetlen helyes, jó és örökké változhatatlan célt maga hordozza lényegében: mert mikor azt mondja önmagáról: 1. Istennek folyton épülő temploma, akkor olyan épületbe kíván beleépíteni mindnyájunkat élő kövekként, melynek szegeletje: Krisztus, — ha azt mondja önmagáról: Ő a szentek közössége, úgy ő olyan közösségbe akar elvezetni, mely az Ige szentjeiből alakul, hol a Krisztustól nyert váltság alapján bűneik dacára a kegyelem állapotában vannak és a szent szolgálatban testvéri módon foglalatoskodnak. 3. ha azt mondja magáról: Krisztus teste, akkor kijelenti, hogy igazi élet csak Krisztussal való szervi összetartozandóság alapján lehetséges, 4. és ha azt mondja önmagáról és tagjairól: Ő Krisztus jegyese, úgy olyan beállítottságra ad irányt és célt, mely teljes odaadással, hűséggel és váradalommal van eltelve a Krisztussal való örökös együttlét iránt. # Ilyen értelemben tehát arra a kérdésre: mire neveljünk és hogyan neveljünk, egyedül csak az Egyház ad biztos alapon nyugvó feleletet, tehát nevelésről Egyházon kívül nem lehet beszélni. Minden más ú. n. nevelés csak dresszírozás, az emberben levő hajlamoknak bizonyos irányba való, korlátok közé szorítása, de sohasem belső átformálás és abban való növekedés.
