Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - D. báró Radvánszky Albert et al megnyilatkozása
5 Talitha kúmi. Mikor 1889-ben a „Evangélikus Népiskola-’ első száma megjelent, én akkor Orosházán, a Hajnal-utcai iskolában helyettes- tanító voltam. Kitörő örömmel — s mint szülőföldemről érkező kedves üdvözletét — fogadtam a lapot és mondhatom, már első számát megszerettem és \ rokonszenvem a lap irán később sem csökkent, hanem mindinkább erősödött. Szelleme, iránya teljesen egyezett felfogásommal, azért szívesen engedtem Papp József kívánságának, aki arra kért, hogy nevemet, mint főmunkatársét a lap élére kitehesse, azt remélve, hogy ezzel talán kiemeli az Evangélikus Népiskolát válságos helyzetéből, — pedig rajta csak financiális injekcióval lehetett volna segíteni, amit megszerezni nem állott módjában a kiadónak. Aggodalommal és figvelemmel kísértem a lap kínos küzdelmeit, kétségbeejtő vergődését, léte hullámvonalának hol emelkedését, hol süllyedését és rettegve gondoltam arra, aminek be kellett következnie, ahová a részvétlenség, a közöny, a nemtörődömség a folyóiratot juttatta: — halálára. 30 évi küszködés után Papp József 1919-ben, belefáradva a szünetnélküli viaskodásba, anyagilag és lelkileg kimerülve, kénytelen volt szívéhez nőtt kedves lapja további megjelenéséről lemondani. — Akik utolsó útjára kísértük drága halottunkat, azzal az érzéssel hántoltuk el, hogy soha többé nem lelsz ébredése. De én abba a gondolatba nem tudtam belenyugodni. Egy titkos belső hang egyre bíztatott: hátha ismétlődik a bibliai csoda és a Megváltó felszólítására „talitha kúmi” halálos dermedtségéből felébred ez a leányzó és felkel! ? És telt-mult az idő. Az Evangélikus Népiskola már öt évig álmodta síri álmát és ekkor megtörtént a csoda. Az oldott kéveként széthullott evangélikus tanítóság országos szervezetbe tömörült és akkor ráeszmélt arra, hogy szüksége van egy lelkikapocsra, amilyen az eltemetett Evangélikus Népiskola volt. Annak felismerése, hogy okvetlenül kell egy közlöny, mely az egyesület tagjai közt az érintkezést állandóan! fenntartja, támasztotta fel újra az Evangélikus Népiskolát. Felszállt az elméket fogvatartó köd, kinyílottak a szemek és a szívek, felpattantak a kripta zárai, megjelent közöttünk ismét a leányzó és mi boldogan köszöntöttük a régen megsiratottat. Most már nem engedjük el többé, akit újra megtaláltunk és keblünkre öleltünk. Csak akkor ismerjük meg valaminek valódi értékét, ha elvesztettük, ha már nincs meg és akkor vagyunk igazán boldogok, ha újra visszaszereztük. Tartsd meg amid van kedves baj társ, becsüld meg, amit visszakaptál, amit oly sokáig fájdalmasan nélkülöztünk, védd és óvd, szeresd, támogasd és készítsd elő kitartással és áldozatkészséggel útját a következő félszázados fordulóig! Krúg Lajos.
