Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 1. szám - Kántori rovat

ségnjek c^ak gf&d&g emlékéi maradtak, am&ly méUett hí2p;ny el kellett fogadnia Lipcse város eltartó kegyelmét.

Az a. kor, amelyben Bach élt, már a homofon stílus felé hajolt. Az ellenpont nélküli olaszos dallamosság kezdte hatalmába ejteni a világot. Az a súlyos stilus, amelyben dolgozott, amely a németalföldi kontrapunktikus teljes készségét összevetette a 18. századeleji gazdag, mély és nagy felkészültségű német zenével és az ellenpont művészetének a legmagasabbrendű megnyilatkozása volt: az, Bach- ban hegycsúcsként magasodott ki az ellaposodó környezetből. 100 év pora hullott a hátrahagyott kottáira, mire ismét meglátták bennük a csodálatosat!

Ma az élet nem síma járda. Meglepetésekkel gazdag szövevényes fonódása, az az állandó lelki készenlét, amely bármikor kész számolni a legborzasztóbb eshetőségekkel is — ez a kor nem a problémák nélküli síma muzsikák kora! Merész harmóniák, újszerű gondolatfűzések, motívumok ütközése, kergetőzése, versenyfutása, csodá1 atos képességgel szerkesztett, kemény, harcos tülekedései a zsivajgó szólamoknak: ez a mai kor kívánsága s ezt adja a mai kornak a 200 éves Bach muzsika is.

Lelki szükséglet ma az ő muzsikája. Meneküljünk hozzá minél gyakrabban, hogy egyensúlyozott leikéből áradó varázslatos muzsikájával ideges lelkünket megnyugtassa, hogy felülmúlhatatlan tudással szerkesztett műveinek hallgatása meggyőzzön bennünket arról, hogy mégsem történik minden vaktában a világon, hogy van világrend, hogy a kezdet és a vég között törvényszerű utak vannak, amelveken ha néha fogcsikorgatva is, de végig kell járnunk, hovy a boldog vénhez érkezzünk! Higyjük el, amit mélységes lelkének áhítatos muzsikája üzen: hogy van Isten! Kinek az életünk minden-körülményei között adassák dicséret és dicsőség!

Fodor Kálmán.

*

Egyházzenei krónika.

November 25-én a Deák-téri templomban egyházzenei hangverseny. Műsor: Pachelbel: Prel. d moll (orgona: Szakolczay-Rieg- ler Ernői, 2. Schütz: Halld meg szavam (Leányglmn. énekkara), 3. Dicsérd Istent (Szakolczay), 4. a) Olthmayer: Bűnünkért tengersok (tenor-kar) b) Kuhnau: Búsult az én lelkem (Lutheránia), 5. Muffat: Tokkáta c moll (Szakolczay), 6. Krieger: Űj éneket daloljatok (kantáta: v kar-zenekar.). Vezényelt: Weltler Jenő. A hangversenyt a rádió Bp. I. hullámhosszán közvetítette.

December 15-én Bp. II. az óbudai templomból Peskó Z. orgonajátékát közvetítette. Műsor: 1. Bach J. S.: Pastorale, 2. Franck C.: Pastorale, 3. Gárdonyi Z.: Jászói legenda.

*

F oly óiratszemle.

Zeneközlöny 1943 dec. — Szabó Gy.: Búcsúzóul. (Szabó Gy. felelősszerkesztő a Zeneközlöny szerkesztéséről lemond.) — v. Mák-