Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész
40 fenntartani alig tudnék. A pénztári tisztet Kiszely János után Vár- konyi Endre vállalta és tölti be nagy hozzáértéssel. Az egyesület mindig rendelkezett kiváló munkaerőkkel, akik az elnököt munkájában támogatták s vele együtt küzdöttek, fáradtak az evangélikus tanítóság és tanügy jobb jövője érdekében. Sajnos, a halál többször is áldozatot követelt erről a munkatérről. Az 1941. évben egy felejthetetlen újabb munkatárs dőlt ki a sorból: Griesz- haber E. Henrik. Az ő neve a tanítói törekvések terén fogalom volt. Ritka szónoki készséggel szállt síkra mindenkor a tanítóság nemes törekvései érdekében. Munkája széles körre kiterjedt s mindenütt becsületet szerzett a tanítói névnek. Az ő nyitott sírjánál is az elnök búcsúzott az egyesület nevében s juttatott egy pálmaágat a nagyemlékű halott koporsójára. A nagynevű egyesületi vezetők mellett sok régi, kipróbált és hűséges tagja s munkása költözött el a húsz esztendő folyamán az örök hazába. Alig pár éve szállt sírba Sass István, ki az egyesület elindulásánál küzdött, fáradott és igyekezett a közönyt legyőzve egy táborba állítani a tanítóság sorait. Neve, alakja mindig tisztelettel övezve áll előttünk. Sírjára, valamint a másik nagy úttörő: Alexv Lajos s Mészáros János sírjára is a X. Egyetemes Tanügyi Kongresz- szus alkalmával koszorút helyezett az egyesület megbízott tagja. A nagy alkotók és küzdők sorában ott találjuk még friss szellemi erők birtokában volt elnökünket: Krúg Lajost. Ma lélekben bizonyára itt van velünk s mi is odaszállunk gondolatban a Hűvösvölgybe, a diakonissza üdülő falai közé, s megszorítjuk kezét azért 8 gazdag magvetésért, aminek termését azóta látjuk érett kalászként előttünk hullámzani, s az általa kijelölt úton járunk s munkáljuk az egyesület nagy céljait. Sok munkatársról meg kellene még emlékeznem. Pénztáros, titkár, jegyzők, üdülőházi intézők, választmány, stb. tagjainak nevéről. Nincs rá tér és idő. Sokan voltak, akik megértették az egyesület célját, szellemét és együtt érezve a vezetőkkel dolgoztak, építettek és szolgálták az evangélikus népoktatásügyet, a tanítói állás erkölcsi és anyagi felemelésének eszméjét s készek voltak minden munkára a kari érdekek, az egyesületi törekvések érdekében. Legyen az övék a köszönet és hála szava, találjanak megnyugvást abban, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Ha mindent nem értünk is el, sokat haladtunk, emelkedő vonalban áll hivatásunk 'irányvonala s munkánk fontossága, értékelése mindig nagyobb és elismertebb lesz a magyar népoktatásügyi politika síkjában. Egyesületünk közgyűlései az utóbbi esztendőkben is látogatottak s mindig hasznos munkásságot kifejtő megnyilatkozások voltak. Számos vendég és belső egyesületi munkás emelte a közgyűlés színvonalát értékes, kiváló szakértelmet eláruló előadással és szolgálta az önképzés, a szakképzés és haladás szent ügyét. Sok határozat, nemes elgondolás és eszme nyert határozati alakot és került felsőbb közegek elé s nem egynek nyomában megvalósult az indítványozók elgondolása, terve. Ez év nyarán meleg ünnepi mozzanata volt az egyesületi életnek a révfülöpi üdülőházban elhelyezett Krúg Lajos, Kiszely János és Kapi Gyula emléktábla. D. Kapi Béla püspök úr és neje volt ez
