Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 10. szám - Kántori rovat - A mi problémáink

kellene megrendezni (húsvét utáni hetekben 10—15 n,ap), mert ez időben még a földjárandóságos kántorok is könnyen részt vehetnek, nincs aratás, cséplés, ami otthon tartsa. A fővárosi előadók is együtt vannak. Énekkari bemutatók, hangversenyek látogatása is könnyebb ez időben.

E terveket ha megvalósítjuk, a következő évtizedekben nagy fejlődésen fog keresztül menni egyházi zenénk.

*

Énekkaraink. Egyetlen gyülekezet sem lehet énekkar nélkül. Még a legkisebb gyülekezetben is szervezhetünk lelkesedéssel egy gyermek- vagy nőikart. Ha néhány jóhangú férfi tagot is tudunk toborozni, akkor feltétlen próbáljunk vegyeskart összehozni. Ünnepély, sátoros ünnep nem múlhat el az énekkar szereplése nélkül.

Ha már van énekkarunk, vigyázzunk, hogy mit énekeltetünk. Fájdalmas megdöbbenéssel olvastam az Evangélikus Népiskola májusi számában elrettentő példaképen leközölt műsort. Nem járatlanság, de zenei Ízléstelenségről tanúskodik, aki ilyen műsort állít össze. Hiszem., hogy evangélikus templomi hangversenyen a múltban nem állítottak össze ilyen műsort s nem fognak a jövőben sem.

Az Evangélikus Népiskola már igen sok értékes hazai és külföldi szerzők kottamellékletével segített a műsor gondokon. Én magam is felhívom kartársaim figyelmét Jőde neves énekpedagógus ,,Der Muzikant“ c. hat kis füzetére. A nagymesterek (Praetorius, Palestrina, Schütz, Lassus stb.) kis műveit tartalmazza. A hatodik füzet teljesen Bach műveiből van összeállítva. Ne ijedjünk meg a nevektől. Látni fogjuk, hogy e nagy mesterek kis művei mily köny- nyen betanulhatok. Tartalmaz: szólóéneket, 2—3 szólamú nőikart, kánonokat, vegyeskart. Válogathatunk egy-két hegedű kiséretes mű közt. Egy kis falusi vegyeskar is betanulhatja s előadhatja husvétra Haendel Messiás oratóriumából „Wie durch einen der Tod“ c. kari művet, vagy Bach Máté passió koráljait s a többi zenei gyöngyszemeket. Tanítsuk be énekkarunknak ezeket a műveket, meglátjuk, hogy a tagok mily kedvvel és büszkeséggel fogják azokat tanulni, hogy ők is énekelhetnek nagy mesterektől. Semmi egyéb nem kell hozzá, mint egy kevés fáradtság és lelkesedés.

Az egyház Ura el is várja tőlünk, hogy ez meg is legyen.

*

Amint látjuk, vannak megoldásra váró kérdéseink. Ez mindnyájunk közös szent ügye. Tömörüljünk a reánk váró feladatokra. A zsoltárok 147. és 148. könyvének első verseivel zárom mondanivalóimat: „Dicsérjétek az Urat! Istenünkről énekelni jó; hiszen Őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog! Énekeljetek az Ümak új éneket; dicsérje Őt a kegyesek gyülekezete!“