Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 7. szám - Szijas Pál: Népoktatás a régi Orosházán
167 amíg nem építettek iskolát külön a leányok számára is. Dénes Sándor tanítói és kántori működéséről és ennek tartamáról sincs semmi feljegyzésünk. Magánéletéről az esketési és keresztelési anyakönyviéi annyit tudunk meg, hogy itt kötött házasságot, de felesége hamarosan, gyermekágyban, meghalt. A falu társaséletében való részvételiére és népszerűségére azonban nagyon jellemző, hogy az anyakönyv bizonysága szerint a 40-es, 50-es években szinte minden második, harmadik esküvőnél ő volt a násznagy, az anyakönyv szavával: ,,kérő”, a kereszteléseknél pedig éppen ilyen gyakran töltötte be a „koma” tisztségét. Nyilvánvaló tehát, hogy az első orosházi tanító köztiszteletnek és szeretetnek örvendett. Nemcsak a gyerekek között, hanem a felnőttek előtt is volt tekintélye, és együtt élt, együtt érzett a falu népével. Nem úgy, mint egy nyakukra ültetett tisztviselő, a kényszerű művelődésnek tőlük idegen végrehajtószerve, hanem mint az új hazát kereső vándoroknak Isten nevében vigasztalója, vezetője, tanácsadója, akiről megemlékeztek a felserdült tanítványok, bizalommal fordulva hozzá meglett korukban is, életük fontos pillanatában. A község növekedésével természetesen több iskolára is szükség volt. 1766-ban már három tanító tanított három iskolában. Kettőben fiúk, egyben leányok tanultak, s a tanítványok száma 1770-ben összesen 300 volt. Ugyancsak három iskola van még 1798-ban is. csakhogy a nagyobb fiúk iskolájában 120, a kisebbekében 200, a leányok iskolájában pedig 325 gyermek szorong egy-egy tanteremben. Az 1810. évi püspöki egyházlátogatás már négy tanítót talál a 8095 lelket számláló gyülekezetben, s a két fiú- és leányiskolába összesen 800 tanuló jár. Az iskolák felállításának és fenntartásának a gondja kizárólag az orosházi nép gondja volt egész a XIX. század végéig. Hogy az anyagi gondot a XVIII. században micsoda erőfeszítéssel, verejté- kes munkával hordozta az orosházi nép, azt akkor tudjuk elképzelni, hogyha a jobbágvsors általános nyomorúságához hozzágondoljuk még a kezdet nehézségeit is, a hiányos állatállományt, a megismétlődő természeti csapásokat, a pusztító vadakat és a folyton nagyobb követelésekkel előálló, az iskolát nem támogató katolikus földesurat. 1773-ból való egy vármegyei összeírás, amely feltünteti a békésvármegyei községek lélekszámát, helyesebben a 13 éven felüli, tehát munkaerőt jelentő lakosok számát, továbbá az állat- állományt és a megművelt föld nagyságát. Ebből az összeírásból is látható, hogy Orosháza a többi községekhez képest még elég hátul van, hiszen évtizedekkel későbbi telepítés, mint p. o. Békéscsaba vagy Szarvas. De éppen ezért lakói még a szorgalmukról nevezetes csabaiaknál és szarvasiaknál is nagyobb erőfeszítéssel dolgoztak. íme, a számok: Dolgozó emberek sz. Ló Igás ökör Szántás alá (fi-, nő 13 éven felül) vett föld Békéscsaba: 1799 3035 1640 8862 hold Szarvas: 1337 2491 904 5881 „ Orosháza: 792 1404 564 6356 „
