Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - D. báró Radvánszky Albert et al megnyilatkozása
15 eléri a második 50 év végét, azok, akik ekkor visszatekintenek és megítélik a múltat, lemérik a múlt munkásait, megállapíthassák: az elődök hűséggel, Istenbe és a nemzetbe vetett erős hittel sáfárkodtak! Adja Isten, hogy úgy legyen! Sátory Vilmos. Hálaadás és köszönet a műhelymunka szolgálatáért. A félévszázados útszakasznál határkövet állító Evangélikus Népiskola családi ünnepén a félévtizedes „Műhelyünkből” rovat szolgálatáért is háladalt zengünk: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr! Áldassék az Ö szent nevel” Áldassék,. . . hogy e rovat betűi is, mint parányi vízcseppek, részei, tartozékai lehettek annak a hatalmas folyamnak, melynek keresztyén művelődés a nevel Áldassék,. .. hogy kötelezett minket az Ö kicsinyei ügyének tollal való szolgálatára is, bizonyságául annak, hogy akiket Ö küld, azoktól erejük teljességét kívánja! Áldassék,. . . hogy e lap tüköré is, tüköré, szerény visszfénye lehetett az .evangélikus iskola lelkének, az evangélikus tanító hitének, hivatásszeretetének, az Ige- és Egyházunk jövője iránt érzett felelősségének! Áldassék,. . . hogy a műhelymunka verejtékében igazgyöngyök teremnek s hogy a tanítói hivatás mezején gyűjtött virágokból illatos csokrot is köthettünk! ... A határkőnél visszatekintve a hála és köszönet érzésével fordulok azok felé, akik szívükön viselték e rovat ügyét s annak célkitűzéseit önzetlen munkásságukkal megvalósítani segítettek. A határkőnél előretekintve, arra kérem a szolgálat Urát, hogy a jövőben is tegye gyümölcsözővé munkánkat. Állítson új munkásokat a régiek mellé, hogy soha se kelljen ajkunkra venni a Megváltó panaszát: . . . ,.az aratnivaló sok, de az arató kevés”! Nyugodjék meg a Mindenható áldása a második félszázad felé induló Evangélikus Népiskolán! Kuszák István A mi Lapunk pirosbetűs napja. Jubileumot ül az Evangélikus Népiskola. Ötven esztendős évfordulóját ünnepli fennállásának. Ötven esztendő jelentékeny idő az egyén életében is, mennyivel jelentékenyebbnek mondható, ha ezt az időt megérheti oly laporgánum, mely a tanügynek, a pedagógiának, a pedagógusok közötti szellemi érintkezésnek, a tanulságos eszmecserének, a fontosabb elvi kérdések megbeszélésének, az egyesületi életnek s egyáltalában a hazai közművelődésnek nemes érdekeit szolgálja. Rögös úton, bátor és biztos lépésekkel futotta meg a félszázados időt. A törekvés, melyet fennállása óta kifejtett. mindig a tanügynek és a tanügy munkásainak javát szolgálta. Teljes elismerés illeti azt a jeles írógárdát, amely a Lan
