Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 5. szám - Benedek Vince: Gárdonyi Géza vándorlása
127 tanulmányában adta közre 1925-ben, Temesváron. A rokonlel- küségben gyökerező barátságról tanúskodnak azok az intimhangú levelek, melyeket Gárdonyi és Szabolcsba váltottak egymással, mint egymással személy szerint kezdetben ismeretlenek. Ezeknek a leveleknek egyikében írja Szabolcskának, hogy mivel apja, Ziegler Sándor evangélikus vallású volt, apja után neki is evangélikusnak kellene lennie, de Somogybán elkeresztelték — szerinte erőszakkal — s így nevelődött katolikus vallásban. Apjáról, mint buzgó evangélikusról emlékezik meg és ez reá is hatással volt. Szorgalmasan olvasta apja a bibliát, különösen az újszövetséget. A bibliát még koporsójában is mellette kívánta tudni. Tény, hogy apjának protestáns szelleme Gárdonyi lelki világában erősen éreztette hatását, aminek több írásában is bizonyságát adja. — Gárdonyi büszke volt apjára, mint nagy hazafira is. Apja t. i. azok közül a lelkes ifjak közül való voilt, akik a magyar szabadságharc segítségére Becsben és környékén önálló csapattá szerveződve, kardjukat felajánlották Kossuthnak és a magyar honvédelmi kormánynak. Apját úgy említi, mint a férfiideálok mintaképét. Hegy folytassam tovább a begubózott életmódjáról föntebb mondottakat, még azt is meg kell említenem, hogy még legkedvesebb barátjának: Feszty Árpádnak temetésére se megy el. A városba is évenkint ha egyszer rándult le, akkor is kerülte az érintkezést az emberekkel. Tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak, a M. Kir. Tud. Akadémiának, de még ezeknek a gyűléseire se ment el. Egyébként is csak „külső dísznek” tartotta ezen legelőkelőbb irodalmi és tudományos társaságoknak tagságát. Ez már non plus ultrája a puritán felfogásnak. Utolsó éveit megrontották a kiadójával folytatott pörök izgalmai. Ezek a pörök vitték sírba is. Pestre utaztában megfázott. Sokáig lázaskodott, betegeskedett a „legendák hőse”. Hasztalan áldoztak éjjeleket ápolói, orvosai, jó barátai: a végzet beteljesiedett. „Azóta Eger felett az égbolt fényesebben ragyog, Megszaparodtak eggyel az egri csillagok”. — Eger fényes temetést rendezett annyi remekmű megalkotójának, melyeknek nagy hányada Eger földjén: a Bebek-bástya szomszédságában íródott. Az „Egri csillagok” megírásával kivívta az „egri” nevet. Még életében hangoztatott kívánsága szerint, tetemét a bástyán helyezték nyugalomra. Hamvait egy nemesen egyszerű emlék őrzi, rajta a végrendeleti vers sora: „Csak a teste”. Müller Tibor műépítész tervei szerint, mauzóleumot :s fognak emelni hamvai fölé. Ö, a nagy álmodozó maga, a szelleme tovább él, a szíve tovább lüktet a müveiben, melyeket ma éppen olyan széles körben, éppen olyan szomjas szeretettel olvasnak, mint életében. A nagy ember életútján a nap sohasem sütött, csak a holdvilág; útja szélén szomorú virágok nyíltak és kálváriák domborultak. Ö maga volt az „Isten rabja”, Alakja misztikussá magasztosult; lelke pedig csak fölfelé szállott magasra, egyre magasabbra. Gárdonyi Géza kilétének voltát csak sejti a törpe epigon. El kell hinnünk, amit a misztikumában sejtelmesen hivő vall, hogy: Gárdonyi él . . .
