Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 1. szám - D. báró Radvánszky Albert et al megnyilatkozása

10

énekeljünk egyet. Hogy harsant fel az ének, csoda, hogy kibírta a régi ház hetven-nyolcvan gyereknek teljes hangját, amellyel senki nem fukarkodott. Mereven ültem a padban és csak titokban figyeltem arra, hogy a hátam mögött lévő ablak üvegjei rezegnek-e, mert gyakran mondogatta: úgy énekeljünk, hogy az ablak is reszkessen bele.

Hogy mégis nagyon szerettük, azt a vizsga napján éreztük a legjobban. Ilyenkor minden dicséret, amelyet kaptunk, őt illette és lassanként átmelegedett az arca, felderült a szeme és a zsúfolt templom padsorai között, az áhítatosan figyelő szülők előtt úgy tűnt fel a szemünkben, (persze ezt akkor még csak nagyon homályosan éreztük,) mint olyan hadvezér, aki megnyert egy nagyon nehéz ütközetet. így is volt: megnyerte, egy esztendőnek velünk folytatott állhatatos és nehéz küzdelmét.

Azután már kévéséi láttam. Ha hazajöttem a városból, azt hallottam, hogy betegeskedik, egyszer pedig azzal fogadtak otthon,, hogy a múlt héten temették.

Mindazoknak az iskolapajtásaimnak a nevében, akik az ő keze alatt tanultunk írni-olvasni, tanulás útján elindulni, szeretettel és áldással gondolok rá magam és társaim életének egyetlen néptanítójára. Sírja felett az osgyáni temetőben virágozzék bőven minden esztendőben az illatos fehér akác.

Az ő emlékén keresztül köszöntőm szeretettel az ötven esztendős Evangélikus Népiskola áldott munkáját.

Kemény Lajos.

Az Evangélikus Népiskola aranymennyegzőt ünnepel. Félszázadja tartotta eljegyzését a címében jelölt nagy üggyel. Azóta töretlenül halad a hűség vonalán. A frigyből áldások sorozata született. Hitvallásos irányvezetésű szakcikkeiben lankadatlanul szolgálta és nyújtotta azt a szent többletet, amely egyedül adhatja az evangélikus népiskola létjogát. Munkásai megöregedtek, újak léptek barázdába, de a lap maga nem aggott el. Termékenysége csor- bulatlan. — Az aranymennyegzőre a testvér jogán m.i is elmegyünk: ünnepi szóra lendítjük Harangszónk kötelét. Szívből kívánjuk: egyházunk Ura óvja meg az Evangélikus Népiskola szerkesztői tollát rozsdától, kopástól s vegyen magának a második félszázad derék szolgálatából is dicsőséget!

Győr, 1943. december. Szabó József,

a Harangszó főszerkesztője.

Az 1889-ben megindult Evangélikus Népiskola 50 éves jubileumához érkezett. Megjelenésében néhány év kényszerű szünet következett ugyan be, ez azonban az újra meginduló lap szellemén mitsem változtatott.

Otven év hosszú idő egy lap, különösen egy egyesület által fenntartott folyóirat életében. Hosszú idő akkor, amikor két világháború is benne van ebben az ötven évben. De hogy a lelkiismeretes, előrelátó alapítók által megindított lap oly sok küzdelem és