Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 5. szám - Kántori rovat: - Koch István: Csak néhány szóval.
117 KÁNTOR[ ROVAT*» Csak néhány szóval szeretnénk válaszolni dr. H. Gaudy László vallástanítási igazgató úrnak lapunk legutóbbi számában megjelent cikkére. Csak néhány szóval, mert az Ev. Népiskola 1935. évi decemberi és 1938. évi januári—februári számában már mindenkit megelőzve felvetettem mindazon problémákat és megoldási lehetőségeket, melyek a kántorképzéssel kapcsolatban mostanában felvetődnek és melyekről Gaudy nagytiszteletű úr is olyan szakszerű hozzáértéssel és szeretetteljes gondoskodással ír. Minden kántor lelkét-szívét megragadják a nagytiszteletű úr gondolatai, mert nemcsak mint az orgona szerelmese maga is végzett kántori szolgálatot, hanem azért, is, mert mint az egyházkerület biztosa kántorképesítőkön is elnökölvén, ismeri a kántorképzéssel kapcsolatos kérdések komplexumát (engem is ő vizsgáztatott). Jóleső érzéssel olvashatjuk azon sorokat, melyek a kántori szolgálat fontosságáról szólanak. A kántor játéka is igehirdetés. A zene közel férkőzik az ember leikéhez. A korái hangulatához simuló előjáték előkészíti a hívek lelkét nemcsak az énekléshez, hanem az ige iránt is fogékonnyá tesz. Mi kántorok tudjuk, hogy’selejtes előjátékgyűjtemények nem alkalmasak erre a hivatásra. Ahhoz viszont, hogy kántoraink régi mesterek korálelőjátékait játszani tudják, nemkülönben pedig, hogy improvizáló készségük legyen, ahhoz kevés a képzőintézeti kántori tanfolyam, ahhoz magasabb fokú egyházzenei képzés szükséges! Már 8 évvel ezelőtt szólottám ezekről a kérdésekről. Nagy örömömre szolgál, hogy Gaudy ntü úr cikkében is az én akkori elgondolásomat tette magáévá! Jelenleg az a helyzet (régi szavaimat idézem), hogy egyházzenénknek vannak tábornokai és közlegényei! Vagyis vannak orgonamővészeink (az egész országban vagy egy tucatnyi) és vannak kántoraink. Középfokú képzés nincs! Nem a kántorokban van a hiba. Jómagámmal voltunk egynéhánvan, akik többször beadtuk kérvényeinket a zeneakadémián szervezett egyházzenei tanfolyamra, a felvételi díjat is befizettük, de ez a tanfolyam még eddig sohasem nyílt meg! Hogv miért, azt nem tudjuk. Papiroson a szervezet megvan, de gyakorlatilag még nem valósult meg. És míg a katolikus fakultás évenként átlag 10 egyházkarnagyot bocsáit ki az egyházközségekbe, addig protestáns hallgató nem végezhetett. Kivéve 2-őt, akik orgonatanszakot végeztek. Mint a zeneakadémián az énektanítói tanfolyam hallgatója ismerem a helyi viszonyokat és tanfolyamtársaimmal megkíséreltük lentről elindítani az ügy kifejlődését, de fent mindig megakadt. Közben az évek telnek-múl- nak és nem történik semmi. Pedig nem lehet azt monda ni, hogy mi működő egvházi karnagyok csak időtöltésből akartuk elvégezni a tanfolyamot. Hiszen az iskola, az énekkarok, a kántoriak, a megélhetéshez szükségesek előteremtése, nemkülönben pedig az utóbbi években gyakori bevonulások, éppen eléggé igénybe vették időnket! MiE rovat kéziratai Peskó Z. tanár címére küldendők (Budapest, VII., Rotten- biller-u. 10.).
