Evangélikus Népiskola, 1943

1943 / 4. szám - Műhelyünkből: - Somogyi Béla: A község, a családok társulása, önkormányzat.

82

közösség tagjai, egymáshoz való viszonyuk, kötelességeik. Ezt az első egységet beszéd- és értelem gyakorlat módjához hasonló beszélgetés keretében taníthatjuk, mint régi ismeretet felújító, összefoglaló és rendező tételt. így fogva fel a kérdést, a tulajdonképpeni elsőállampolgári kötelességek és jogok anyagába tartozó tételnek a címben írt egységet dolgoztam fel. Ezzel a szabadsággal élhetünk, hiszen a Tanterv anyaga — az Ütmutatás szerint is — csak keret, amelyen belül a tanító a nevelés céljának érdekében szabadon mozoghat.

Ebben az egységben fejtettem ki az állampolgári kötelességek és jogok mibenlétét. Itt találtam alkalmat, hogy megéreztessem: kötelességünk több, mint amennyi a jogunk.

Anyaggyűjtés közben olvastam az Űj Magyarság 1941. november 28-iki számában Dallos S.: Alföldi színjáték c. karcolatát. Alkalmasnak találtam a szóbanforgó tétel szemléltetésére s felhasználtam a tanítás előkészítésében.

A kis rajzban arról van szó, hogy egy alföldi város egyik szőkébb utcáján tüskés akácfával megrakott szekér vágtat végig. Közben az ide-oda csapódó ág, mivel az utca szűk, a gyalogjáró emberek felé sodródik s közülük többeket az arcán megsért; több kalapot lever. A 120 holdas Kompaktor János ül a szekéren. Nem néz se jobbra, se balra, szeme a vágtató lovakon s a szeme ragyog. A lovak patkója csattog, a szekér repül, a nép sikong. De ott terem a rendőr. Kezét feltartva kiáltja, tíz lépéssel a szekér előtt: „Állj!” — Bátor, az biztos, ha a gazda nem ura a lovaknak, a rendőrből nem sok marad. „No mia?” — szól le az ülésről a gazda. A rendőr reszket a visszafojtott dühtől. Azután elcsattan: — Hát hol vágtat úgy maga, mit gondol? !

— Én itthon — feleli a gazda, mintha az övé volna az egész: város.

— De veszett vágtába, hajja-e? !

— Lovak dóga.

— Meg emberé.

— Lehet.

— Nem látja a táblát: gyors hajtás tilos?

— Adót fizetek — mondja a gazda keményen — megyek ahogy akarok.

— Itt nem — a válla, mint a vas — azt megmutatom.

Noteszt vesz elő meg ceruzát, azután feljegyzi az adatokatMajd becsukja a noteszt, elteszi. Fölnéz.

— Mennék! — szól le rá hidegen az ember. — Kész?

— Nem — mondja szárazon — beviszem.

— Engem?

A rendőr mintha nem is hallaná, még az előbbit folytatja: — Rendháborítás, veszedelmes gyorshajtás, öt könnyű testi sértés. Gyerünk! Az ember nem szól egy szót se többet, megfogja a gyeplőt, csettent a lovaknak s kocogni kezd.

Bemennek a városházára s míg a rendőrségen a kihallgatásra sor kerül, többször ismétli a rendőr:

— Hát kár volt! Szép kis pénzébe kerül ez magának. Öt testi sértés. Szégyen is, ilyen tekintélyes gazda: százhúsz holdas. A ren~