Evangélikus Népiskola, 1943

1943 / 3. szám - Kántori rovat: - Pásztor Pál: A kántor és az énekeskönyv.

ben dolgozza fel. Énekkedvelő gyülekezeteink ezeket ma is eleitől végig eléneklik. Magyar nyelvre Vietorisz József főigazgató ültette át. Művészi fordítás, a vallás- és közoktatási minisztérium költségén jelent meg néhány ezer példányszámban, potomáron adták (3 pengő volt) nagyszerű papiroson nyomva. Sokan a fordítással kapcsolatban csak azt fájlalják, hogy a művészi átültetés következtében elveszett a nyelv zamata s magyar nyelven meg sem közelíti az. eredeti nyelv szellemi gazdagságát és vallásos mélységét.

Másik igen elterjedt énekeskönyvünk a Dunántúli Énekeskönyv után az Evangélikus Keresztyén Énekeskönyv címen ismeretes szarvasi énekeskönyv. 1937-ben jelent meg. Ez a hatalmas s az idők folyamán mindinkább elmagyarosodó gyülekezetünk hymno- lógiai munkával mindig szívesen foglalkozó papjával: Bartos Pállal azért kezdett új énekeskönyv szerkesztéséhez, mert az előbbi időkben használatos magyar énekeskönyveik értéktelenné váltak s nem tudták kielégíteni az elszaparodó magyarajkú hívek vasárnapi és hétköznapi istentiszteleti szükségleteit. Ötven évvel ezelőtt még nagyon megfelelt a kis Békéscsabai énekeskönyv. Akkor csak néhány család járt a gimnáziumi vallástanárok által kezdeményezett magyar nyelvű istentiszteletekre. Annak az énekeskönyvnek a hiányai azonban már nagyon korán megmutatkoztak. Nagyrészt fordítás és fércmuka volt (benne háromszor fordult elő az Erős Várunk: 98.,

304., és 329. szám alatt). A szarvasi énekeskönyv hatalmas gyűjtemény. A dunántúlinak több, mint négyszáz énekével, a békéscsabainak a magyar Tranosciusnak, a szlovák temetési énekeskönyvnek (Funebrál), valamint a Tranoscius válogatott anyagának: Zpewnik-nek értékes kincseivel, továbbá az erdélyi ref. énekeskönyvnek és más közösségi énekfüzetnek gazdagságaival dicsekedhetik. Hü munkálója a magyarosodásnak, hiszen híveink benne találhatják azokat a kedves és apáról fiúra szálló énekeket, amelyek nemzedékeket kísértek el a bölcsőtől a koporsóig.

Legújabban a békéscsabai gyülekezet adott ki — inkább csak a maga használatára — egy hangjegyekkel is ellátott énekeskönyvet. Ennek legnagyobb értéke az, hogy dallamokban és szövegben egyaránt igyekszik visszatérni elfelejtett régi értékeinkhez, főleg a reformáció korának gazdagságához. Linder László lelkész, a könyv szerkesztője e téren úttörő és fáradhatalan munkát végzett. Ez az énekeskönyv első kísérlet az egyetemes énekeskönyv felé, melynek ügyét egyházunk immár mind jobban és jobban sürgeti. Az említetteken kívül jó tudnunk azt, hogy szórványosan használják a gyülekezetek D. Kovács Sándor Kis Énekeskönyv-ét, továbbá a régi békéscsabai, a régi dunántúli és a régi győri énekeskönyvet is. Ez utóbbi kettő már igen elavult. Sajnos, az egyházunkban e téren urolkodó nagy szabadság azt eredményezi, hogy vannak egyházmegyéink, amelyeknek gyülekezeteiben az öszes használatban lévő énekeskönyvek feltalálhatok.

A továbbiakban hadd szóljunk az úgynevezett Dunántúli Éne keskönyvről. Nagyon sokan szidják, mégis azt kell mondanom, hogy úgy a maga korában, mint ma is jól megállja a helyét. Ez az énekeskönyv biblikus. Nemcsak abban az értelemben, hogy bibliai ta-