Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 3. szám - Megjegyzések: - Özv. Kiszely Jánosné: Nem szeretek iskolába járni.
64 egy-egy rajzzal külön gyönyörűség elé állítsam. Amikor a kezembe veszem a krétát, megindul a találgatás, mi lesz azokból a vonalakból. Ilyenkor teljes az érdeklődés. A felrajzolt képet nemcsak a kérdéses osztály tanulói rajzolják le, de minden külön felszólítás nélkül a többiek is. Nagyon szép dísze iskolánknak a virág. Itt lehetőleg arra törekedjünk, hogy ahol kicsik az ablakok, ne az ablakokba tegyük a virágokat, hogy szellőztetni ne lehessen, hanem, ahol arra hely van. virágálványon helyezzük el a cserepeket. Végül még magyar voltunk is kötelez valamire. Ne legyen iskola országzászló nélkül! Az országzászlók, mint piciny oltárok sugározzák fényüket minden magyarra. Kútfő az, amelyből törhetetlen erői meríthet minden hazafias lélek. — Varázserő az, mely felemelheti a nemzetet oda, ahol régi dicsősége feltámadása vár rá. Ha a kis országzászló iskolánkban ragyog, némaságában is beszél hozzánk, vígasztal, bátorít, tüzel, ha kell. S mindennap megkérdi fölünk: Tettél-e ma valamit hazád feltámadásáért? Mindezeket egybevetve iskolánk díszítése 2 nagy célt szolgáljon: az Istent és a Hazát. A vallásosság és hazafiasság minden erények legbiztosabb vezér csillagai, s ezeknek magját hintsük el a fogékony, minden jóért és szépért lelkesülő gyermeklelkekbe. A gyermekiélekbe hullott mindep magban titokzatos erő rejlik, mely néha csak évek múlva csírázik ki és szökken sudárba, hogy meghozza később is, az élet küzdelmei között is a maga gyümölcsét. MEGJEGYZÉSEK Nem szeretek iskolába járni. (Tapasztalataimból.) Irta: özv. Kiszely Jánosné. A múlt hetekben az utcán két iskolásfiú haladt előttem. Beszélgettek. Egyszercsak megüti fülemet ez a mondat: ,,Én nem tehetek róla, hogy nem szeretek iskolába járni“. Megvallom, megdöbbentett és gondolatokat ébresztett fel bennem ez a véletlen megnyilatkozás. Tanítói működésem alatt ezzel a kérdéssel sokszor foglalkoztam. Beszélgettem róla kartársakkal és közösen megállapítottunk olyan dolgokat, melyeket érdemes talán papírra is vetni. Ha még ismétlésekbe bocsátkoznánk is, hasznát vehetik kezdő tanítóink. Nem kevés azoknak az iskolásgyermekeknek a száma, akik nem szeretnek iskolába járni. Sokszor a tanulóban leljük föl a hibát, de nézzünk más oldalra is. Háborús nélkülözések között, gyakran hideg, fásult környezetben él a mai iskolásgyermek. Nem hall egyebet: ,,Ez nincs, azt nem lehet, vigyázz, mert nem tudunk újat beszerezni!“ Sehol egy örömsugár, ami nélkül pedig elsorvad idő előtt a gyermeki lélek. Igaz sajnálattal nézhetünk az iskola felé igyekvő növendékre, aki még azt is hajtogatja magában: „Nem szeretek iskolába járni!“ /
