Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 1. szám - Szakács György: Tessedik útjain
minderről nem tudhat semmit sem, a gyermekek ellenben tudják, hogy ők mit csinálnak. A tükör nem is örül, nem is szomorkodik, nem tud magáról semmit, sem arról, ami benne van. A tükör halott, lelkünk azonban élő tükör. A tükör tudatnélküli, lelkünk tükör tudattal, önmaga tudatával. Ezzel véget is ér az első beszélgetés, melyből annak belső tartalmát, valamint külső formáját illetőleg is értékes tanulságok vonhatók le. Kár, hogy a képen való szemléltetés a beszélgetések végére maradt, mintegy bizonyságul. Mindaz, amit itt láttunk igen értékes összehasonlításul szolgálhatnak a jóval későbbi lélektani felfogásokkal is. Tessedik útjain. Irta és az Orsz. Ev. Tanítóegyesület 1942. november 19-én, Budapesten tartott közgyűlésén felolvasta: Szakács György. A világtörténelem legnagyobb forgatagában egy pillanatra elnémul érzékeink számára a harci zaj, kikapcsoljuk a jelent, melynek szorító ölelésében új világ születik, nem nézünk a jövőbe, amelytől szebb jövőt várunk; szemünk a múltba néz és vár igéző látomást. • Tessedik kútjából, a kétszázéves közöny köves rétegei közül diadalmas sugárban szökik fel az olaj, amelynek világosságára már régen nagy szükségük lett volna a sötétség fiainak. Tűz, amely nem melegíthette át a didergő szíveket, mert nem sejtették perzselő kalóriáját. Nafta, amelynél többre becsülték olykor az ivóvizet. Életadó folyadék, amelynek bősége, vagy hiánya az emberiség sorsát dönti el napjainkban. Lángszórók tüzes itala, amely az emberiség testének fekélyeit égeti tisztára. De nem a szerves élet kisajtolt nedve, hanem a lelki világ csodás hatású fluiduma. A teremtő Isten nemesszándékú dinamikája ez, amely Tessedik kútjából felénk árad. S jönnek a csodás kútból meríteni ragyogó királyok, mindenható cárok és magukraeszmélt proletárok. Tudósok és tudatlanok; hívők úgy, mint hitetlenek. Gazdagok, akik neki köszönhetik bőségüket, szegények, akik kincseiből sóvárognak jussot. Jönnek templomépítők és lesz az Úr házában lakozásuk. Lelkészek, akiknek a cse- lekvőkeresztyénség felé jelzi az irányt. — Jönnek iskolaépítők és lesz kultúra; jönnek halandók és maradiak és senki sem távozik el üres kézzel. Az Ige mellett lesz fehér kenyér, mosolygó gyümölcs, akácillatos árnyék a tikkasztó hőségben és leszáll hozzánk Isten országa. Tényleg, a felsőbb akarat küldötte őt. Nem jött véletlenül. A szellem és anyag őrlő küzdelmében, a jó és gonosz perzselő tüzében izzott ki arannyá. Engedelmes eszköz volt a felsőbb akarat kezében. Mint más nagy ember. Vagy mint nagy életének apró rágcsálói, akik kipróbálták nemességének veretét. Ahogy az idő rohan messzebb a bölcsőjétől, annál nagyobb az alakja, annál érthetőbb a tanítása. Kezenyomán több a termés, millió betűje kinyilatkozás. Ha sírját nézzük, tudjuk, hogy csak a teste lett a halál martalékává; lelki öröksége, munkája tartós földi életre lett
