Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 3. szám - Dr. Deák János: Mit tehet az evangélikus népiskola a finn-magyar testvériségért?
50 Mit tehet az evangélikus iskola a finn-magyar testvériségért? Sok szó esik ma mindenfelé finn testvéreinkről s arról, hogy mit tudnak ők mirólunk s a mi szép hazánkról. Valahányszor erről olvasok, vagy ezt hallom, mindig elfog valami szégyenérzet amiatt, hogy mi legfeljebb írunk és beszélünk róla, de tenni édes keveset teszünk a finn-magyar testvériségért. Most nem akarok itt arról beszélni, hogy mit tehet az állam vagy mit tehetnek egyes társadalmi vagy irodalmi egyesületek ebben az irányban, — ez mi reánk csak közvetve tartozik. Azonban legyen szabad itt megmondanom, hogy meggyőződésem szerint mit lehetne, illetve mit kellene tennie a magyar evangélikus iskolának a magyar-finn rokonság érdekében. Ne értsen engem senki se félre! Távol tőlem az, hogy azt gondoljam, vagy állítsam, hogy a magyar evangélikus iskola mindeddig semmit sem tett volna ebben a tekintetben, azt azonban mégis szabad megmondanunk magunk között, hogy azérl nem tett meg mindent, amit pedig könnyen megtehetett volna. De hát mit tehet meg olyan könnyen ebben a vonatkozásban? Legelőször is minden iskola elkészíttetheti vagy elkészítheti Finnország térképét és a finn zászlót. Hadd legyen ott mostantól fogva minden tanteremben egymás mellett mind a kettő a magyar térképpel és a magyar zászlóval együtt! El sem lehet képzelni, hogy mit fog az jelenteni a gyermek lélek számára, ha állandóan ott látja iskolájában az „Ezer tó országát” . . . S a gyermeken keresztül a családokhoz is közelebb jut a finn haza földje s a finn-magyar testvériség. De itt nem állhat meg a magyar evangélikus iskola Olvasmányaink közé be lehet könnyen iktatnia legalább két — három jellegzetes finn olvasmányt, amely megint alkalmas lesz arra, hogy a gyermekszívekhez közelebb hozza a finn népet s Finnországot. Vannak szebbnél-szebb finn mesék, elbeszélések, melyek a magyar gyermek lelkét is megragadják. Meg vagyok győződve afelől, hogy erre a célra még Iivi „Hét testvér”-ébő\ is fel lehetne használni egyes részeket, amit úgy mellesleg e lap minden olvasójának szeretettel ajánlok a figyelmébe. Aztán talán nincs semmi akadálya annak sem, hogy a finn himnuszra, annak szövegére és dallamára minden evangélikus iskolában megtanítsák a gyermekeket. Sőt tovább menve, egv-két szép finn éneket külön is meg lehet ismertetni velük. Gondolok itt pl. a „Szelíd szemed ...” „Uram, óh add . . . ” „Védőszárnyad terjeszd ki...” kezdetű szép finn énekekre. Meg lehetne még azt is tenni, hogy a külmisszióról szólva a tanító megemlíthetné, hogy a kicsi finn nép mit tud áldozni a pogány misszióra, s hogy vannak a finn evangélikus egyháznak missziohá- riusai Afrikában és Kínában. Nem lennének szegényebbek gyermekeink, ha esetleg néhány fillért vagy néhány bélyeget adományoznának a finn misszió céljaira. Még a számtan tanítás kapcsán is
