Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 2. szám - Somogyi Béla: A tanítói egység.
27 tartás jellegének különbözősége szerint: különböző munkakörbe állít bennünket. Munkaterületünk lényegében szinte azonos és sok rokon vonást mutat. Mégis a munkahely különbözősége s annak külön ágazatai olyan természetű tényezők, amelyekkel nem számolni: lehetetlenség. A jelleg szerint különböző ágazatok az egyes munkaterületeken külön egyesületi célokat is jelentenek. Népoktatásügyi, tanítótársadalmi, a tanítóság szellemi és anyagi előrehaladását jelentő egyesületi feladatokat egyaránt. így alakultak a különböző jellegű tanítóegyesületek. Egység e téren akkor lenne, ha csak egy közös országos alakulat működnék s ennek keretébe illeszkednének annak vidéki, kisebb körökre tagozódó szervei. Ám ez a berendezkedés mindaddig nem képzelhető el, amíg jelleg szerint különböző iskolák és tanítók vannak. Mindegyiknek vannak a közös feladataikon, közös kari eszméken, kérdéseken kívül különleges célkitűzéseik. Alapszabályokba foglalt feladatkörük iránymutatása szerint működnek s nem vitatható, hogy a tanítói közösség és a népnevelésügy érdekében hasznos gyümölcsöt érlelő munkát feltettek ki. Hiszen tudunk 80—100 éves fennállásukat megünnepelt kis egyesületekről. Felmerülhet itt az a gondolat, hogy adjuk fel az eddigi részletcélokat szolgáló kisebb egyesületi szervek munkáját s kíséreljük meg • csak egy, közös egyesületbe szervezni a tanítói tábort. Érvelhetne valaki azzal, hogy olyan nagy o jelentősége egy egyedüli nagy, egységes, közös országos egyesület működésének s olvan hatalmas erőt, ezzel a küzdelemben a mostaninál összehasonlíthatatlanul lényegesebb küzdőképességet és alkotó, ható munkásságot nyernénk benne, hogy annak gvümölcsei előreláthatólag sokban felülmúlnák a mostani közösség eddigi eredményeit. Még ha minden tanító elfogadná ezt az álláspontot s kész lenne ilyen új átalakulásra és berendezésre eddigi egyesületi élete helyett, akkor is leküzdhetetlen akadályai lennének a terv megvalósításának. Hogy csak egy adatot hozzak fel: evangélikus szempontból nincs módunkban kikapcsolódni az eddigi egyesületi munkából. Egyházi törvényünk azt mondja: — V. t. c. 53. §. 1. bek. — ..Minden evangélikus tanító kötelezett tagja a tanítók továbbképzésének érdekét szolgáló egyházmegyei, egyházkerületi és egyetemes tanítóegvesületeknek“. A szervezeti egység kiépítésének tehát merőben új útjait mindaddig, amíg jelleg szerint különböző iskolák és tanítóság, továbbá egyesületek fennállanak, működnek, egyelőre el kell ejtenünk. Nagv megnyugvásra szolgál, hogy az országos szervezeteken át megtaláltuk a ma elképzelhető helyes megoldást. Ez a most életre- keltett Vezérlőbizottság módot nyújt arra, hogy közös alakulatba kapcsolódhassunk s azon át minden szándékunkat szellemi és anyagi előrehaladásunk érdekében kifejezhessük, továbbá a népoktatás- ügy fejlesztésének, valamint a tanítói továbbképzésnek országos jelentőségű feladatait egyaránt szolgálhassuk. Van azonban a szervezeti egységen kívül másféle egvség is: a tanítói lelki egység. Ezért az egységért is küzdenünk kell minden erőnkkel! Mégpedig a már fennálló egyesületi szerveken, az úi Vezérlőbizott.ságon keresztül egyaránt. E lelki egység kiépítése nélkül mindegyiknek a munkája csak félmunka, csak vérszegény próbál
