Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 12. szám - Emlékezés néh. I'só Vince volt győri ev. lelkészről
273 ismertetünk meg, majd velük olvastatni tanulunk és a szavak leírását előkészítjük az olvasott szavak szétbontásával. 3. Montessori eljárása gépies, a fantáziának semmi szerepe sincsen benne, ezzel szemben a fonomimikai eljárás tág teret nyújt a gyermeki képzelet-nek, utánozó és játékos ösztönének is. 4. Mint láttuk, a hangoztatást Montessori is megtartja, azonban a kéz jeleket nem. A két módszernek azonban van egy közös alapgondolata: előbb a betűket, azután a szavakat (szintetikus módszer). Egyik módszer sem követi Decroly globális (analitikus) eljárását. 5. Teljesen különbözik a két módszer az írási előgyakorlatok- ról vallott felfogásukban. Montessori szerint a vonalelemekre való bontás, illetőleg az azokból való felépítés a folyékony írás legnagyobb akadálya. Ez az eljárás szintetikus: elemekből felépíteni az egészet. Montessori egyszerre teljes betű leírását tanítja. Ez nála érthető is, hiszen írási előgyakorlatnak tekinthetők már az érzékfejlesztő gyakorlatok is. Ha a figyelmet az írás és olvasással kapcsolatban felmerült egy-két kérdésre sikerült felhívni, akkor célunkat máris elértük. Emlékezés néh. Fsó Vince volt győri ev. lelkészről. Nehéz elhinni, hogy I’só Vince, ez a délceg férfiú és tekintélyes papi alak, kidőlt az élők sorából s nincs köze többé ehhez a szomorú világhoz. Fegyverek zajában, ágyúk dörgésében, a légben és a tengeralattjárók lázas idejében, mintha menekült volna biztosabb fedezékbe. — Nemcsak a győri egyházközségnek, nemcsak az egyházkerületnek, de az egész közegyháznak is kimagasló személyisége hagyta el e földi küzdőteret. I’só Vince a tanítóságnak is igaz barátja s munkájának jóakaró értékelője volt. Ez ád e sorok írójának, a vele négy évtizeden át együttműködött szolgatársának jogcímet arra, hogy róla az Evang. Népiskola hasábjain kegyeletes érzéssel megemlékezzem. I’só Vince igazi lelkipásztor volt a szó legszebb, legnemesebb értelmében, aki papi tekintélyének tudatában, lelkes harcosa volt a krisztusi eszméknek és a keresztyén erkölcsiségnek. Munkássága, működése erős nyomott hagyott az egyházi élet minden terén. A munka, melyet Isten országának építésében s az általános felebaráti szeretet gyakorlásában végzett, jogos önérzettel tölthette volna el keblét, de ezt nem fitogtatta. Végtelen szerénysége leginkább abban nyilatkozott meg, hogy önbecsérzete nagyságát kér- kedően soha, senkivel nem éreztette; papi erényei díszéül a szerény egyszerűséget tartotta meg. Hirdette szószéken és szószéken kívül, erős hittel, mondhatnám fanatizmussal az isteni igazságokat s arra törekedett teljes erejével, hogy hívei az örök igazságok követésében találják fel legfőbb boldogságukat. Behízelgő hangú szónok és imádkozó volt. Mintha külsőleg is a Teremtő annak szánta volna. \É
