Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 10. szám - Miért értéktelenek a Halleluja és Hozsánna énekek?
delssohn kora is messze esett Bach korának mély, vallásos élményeitől. Magyar egyházi zenénk a múltban a Mendelssohn utáni korba kapcsolódott bele. Megfelelő múlt és hagyományok nélkül nem tudta a reformációi örökséget hazánkban meghonosítani és még kevésbbé tudta ennek alapján a magyar evangélikus egyház zenei hagyományokat kifejleszteni; átveszi az édeskés, túlzottan dallamos, idegenből származó értéktelen éneket, különösen a német és angol dalokat, annak szövegét magyarra fordítják. Az egyházzenei hagyományok nélkül felnőtt gyülekezetek körében igen könnyen terjedtek el ezek a dalok, mert stílusuk közel állt az általuk ismert sekély értékű világi dalokhoz. Különösen a templom mellett felnőtt különböző vallásos összejövetelek szívesebben választották a ritmi- kusabb dallamokat és a lelkükhöz közelebb álló szövegeket, mint a templomban énekelt nehezebb dallamokat és súlyosabb szövegeket. Nem mindegy azonban, hogy mit énekelünk. Amikor Istent dicsérjük, akkor legszebb dallamainkat és legértékesebb szövegeinket kell ajkunkra venni. De nemcsak a szöveg fontos, hanem a dallamnak is annak kell lenni. Rossz dallammal ép úgy lehet lelket ölni, mint értéktelen szöveggel. Míg azonban a szövegeket mindenki megérti, addig a dallam alattomosan mételyezi meg a lelkeket és alkalmatlanná teszi a nemes és értékes dallamok befogadására; eltakarja előlük a reformációi örökséget, melynek erejét még ellenségeink is elismerték. Azt mondja a „Cantus Catholici” (Kassa 1674) előszava: „A hívek nagyobb részét a római Szentszéktől az éneklésbeli zengéseknek édesgetése vonta vala el.” Hol voltak akkor még a 19—20. század selejtes dallamai! Az bizonyos, hogy a reformációi kor öröksége megkopott, különböző szellemi áramlatok folytán elfakult a szövege és dallama, az elerőt- lenedett ének már nem' tudja kifejteni azt a hatást, melyet nálunk a reformáció elterjedésére megtett. A mai képzett muzsikusok nemcsak az értéktelen dallamokat ismerik, de tanulmányozták a reformációi kor előtti és utáni zene- művészetet, a halhatatlan mesterek művein keresztül ismerték meg a Musica Sacra értékeit és ez egységesen arra kötelezi őket, hogy minden értéktelennel szemben harcot indítsanak. Az értékes muzsika tartalma sokkal mélyebb, semhogy felületes megismerésével elsajátíthatnánk. Ezek alapján felelhetünk arra a kérdésre, vájjon értékesek-e a Halleluja és Hozsánna gyűjtemények énekei? 1. A gyűjtemények azon dallamok zömét gyűjtötte össze, melyek c kevésbbé értékes 19—20. századnak termése. 2. Idegen táncritmusokat csempészett bele vallásos köntösben gyülekezeti összejöveteleinkre. 3. Még értékes dallamainkat is helytelenül közli. 4. A gyűjtemény zenei szerkesztésében (összhangosításában) sok az összhangzattani hiba. ' 5. Végül a leglényegesebb: eltakarja előlünk a reformáció zenei örökségét. Az igazság kedvéért azonban azt is meg kell állapítani, hogy a gyűjtemények nem tudtak volna elterjedni, 239
