Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 10. szám - Könyvismertetés
236 Húsz esztendő. Az országos Gárdonyi-Társaság életéből. Elbeszélések, cikkek, versek. Kiadja az Országos Gárdonyi-Társaság. 214 oldal. — Azt mondja Gyökössy Endre a rövid előszóban, hogy ez Évkönyv minden írója és írása a Társaság alapító elnökére, az álmodozó és alkotó magyarra, a váratlanul sírba tört derék Építőre: Simon Lajosra emlékeztet. „Két évtized mesgyéjén“ c. megemlékezést még a volt rendkívül tevékeny Simon Lajos elhúnyt elnök írta, akiről Móra László ír megelőzőleg meleg sorokat. Simon Lajos mondja megemlékezésében, hogy mikor megalapította a Gárdonyi- Társaságot, „íróink, költőink külföldre jártak impressziókat gyűjteni . . . ami vérbeli magyar volt, azt visszautasították.“ Kétségkívül sajnálatos dolog, s ez mindig fájt nekem, hogy voltak íróink, kik mellőzték, sőt tagadták a hazafias gondolatot, a nemzeti érzést és eszmét, de a külföldi írók ismerete és tanulmányozása — elsősorban esztétikai szempontból, de tárgyi szempontból is — minden nép irodalmára csak megtermékenyítő hatású és hasznos lehet. A költészet végeredményben nincs nemzetekhez kötve, ha egy-egy nemzet terméke is. Minden nép költészetében — az ókoriban is — gyönyörködünk ma is. Byron, Hugo, Baudelaire, Verlaine, Dosztojev- szky, Andrej eff, Verhaeren, Dehmel, Rainer Maria Rilke tanulmányozása költészetünkre, különösen a költői nyelvünk fejlődésére, kialakulására üdvös hatással volt és modern költészetünk nagy fejlettségét, költői nyelvünk nagy esztétikai finomságát eredményezte. A legújabb magyar líra legkimagaslóbb egyéniségei — Ady, Kosztolányi, Babits, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc kétségkívül ezektől tanultak,, ha önállóságukat el is ismerjük, így Ady Endre egyedülálló voltát, akiről Schöpflin kitűnő könyvében találóan állapítja meg „Szimbólumaiból, képeiből a világnak előtte sohasem volt, új képét teremtette meg: az Ady-világ képét.“ E sorok íróját benső öröm tölti el, ha rágondol arra, hogy jó, lelkes magyar volta mellett már A.dy fellépte kezdetén (1906) szerette Adyt, a költőt és 1910-ben megjelent Darvinről és Nietzscheről írt szerény könyvemben rámutattam Ady kapcsolatával arra, hogy korunk impresszionista és szimbolista költészete sok tekintetben Nietzscheben gyökerezik. Adynak is elküldtem e tanulmányt, akinek meleghangú válaszát legkedvesebb és legféltetebb emlékeim között őrzöm, Adyt és Nietz- • sehet már többen állították párhuzamba, így Loósz István, Halasy- Nagy József s a kettő életérzéséről egy legutóbb írt tartalmas könyv: Halász Előd: Nietzsche és Ady (223 old.). Ma is Komjáthy Jenő mellett Ady Endre legkedvesebb költőm és szent elődje: Vajda János. A fent említett lírai nagyságokkal szembeállítják ma különösen az ú. n. népi költőket — a régebbi generációhoz tartozó Móricz Zsigmondot, majd a lírikus Erdélyit, Sinka Istvánt. Szerintem a szembeállítás helytelen. Ők kiegészítették a költészetünket új tárgykörrel, népies nyelvezettel, amiből azonban nem következhet más tárgykör kizárása. A költészet különben is az érzés dolga és egyéni rokonszenv alapján vonzódunk ehhez vagy ahhoz a költőhöz. A Gárdonyi-Társaság jelentősége elsősorban abban van, hogy a tanító- és tanárvilág táborában levő kiváló költői értékek érvényesülését mozdította és mozdítja elő. Ezekért küzdött kiadványaival is, megerősödve, természetesen másokat is vonzott táborába nagy
