Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 4. szám - Hírek - Kántori rovat: - A protestáns kántorképzés ügyében. Gaudy László
94 része elfelejtette művészképző vizsgálatának anyagát. Pedig, ahogy a lelkész készül igehirdető szolgálatára s megírt pontos szövegei ellenére a gyülekezet és az események gyorsan változó viszonyai miatt kell rögtönözzön, még inkább természetes az, hogy a kántor orgona játékában, amint és ahogy ő maga is az Ige hatása alá került, ezt az örömét, elmélyülését, diadalmaskodó lelki gazdagodását ki kell fejezze muzsikában is a gyülekezet előtt Aki ennek szükségét nem érzi s kántori szolgálatában csak a kötött szöveghez ragaszkodik állandóan, az azt is elfelejtette, amit Pál a kántoroknak is mondott: a betű öl, a lélek megelevenít. A kántor szolgálatán és kiképzésén szükségessé váló javításokat ki végezze vagy végeztesse el? A református konvent, vagy az evangélikus egyházegyetem, ha rendelkezne is elegendő anyagi forrással e célra, ha külön, vagy közösen kántorképző iskolát állítana fel, nehezen tudna akár teológiai iskoláink mellett, akár a fővárosban megfelelő iskolát felállítani. Viszont ha a sokkal gazdagabb hazai római katholikus egyház is elfogadta a Zeneművészeti Főiskola ilyenirányú segítségét, a hazai protestáns egyházak számára is járhatónak látszik ez az út. Mint egyházegyetemünk kiküldötte részt is vettem egy ilyen egyházzenei muzsikusokat képesítő vizsgálaton. 1927 óta a Zeneművészeti Főiskolán bizonyosan nagy számmal képezték ki a római katholikus egyházzenei szolgálatra megfelelő és képesített egyént. A mi számunkra az előbb említett alkalommal tett vizsgát két evangélikus jelölt. Vizsgálatuk egyházzenei szempontból kiváló és kifogástalan volt, liturgiái szempontból azonban az előadó tanár különben jóindulatú tevékenysége megfontolás tárgyává tehető, ú. i. attól még nagyon messze vagyunk, hogy a svéd högmesse szellemében tanítsunk ezen a főiskolán liturgiát. Ezt a szolgálatot csak a lelkész láthatja el. Olyan valaki, aki úgy a református, mint az evangélikus liturgiái és hymho- logiai kérdésekkel, mint teológus foglalkozik. Kevés volt a jelentkezők száma eddig is, de ennek bizonyosan az is az oka, hogy a felvételi vizsga nagyon nagy követelmények elé állítja a jelölteket. A két protestáns egyház örülne annak, ha kiváló orgonamüvészek látnák el templomaiban az orgonista szolgálatot, de pieg kell elégednie és megelégszik olyan, a Zeneművészeti Főiskolán végzett és képesített kántorokkal, akik képesség dolgában feljebb állnak, mint a tanítóképző intézetekben képesítést nyert ifjúság s velük szemben viszont a Zeneművészeti Főiskola egyelőre nem állít fel olyan követeléseket, mint az orgonafőtanszakos, vagy művészképzésre járó növendékekkel szemben most alkalmaz. A Zeneművészeti Főiskolán tanuló ifjúság úgy a lelkész, mint a muzsikus vagy muzsikusok előadásából megismerkedik hivatása és szolgálata anyagával, s a hazai protestáns énekeskönyvek anyagaival úgy ismerkedhetik meg, hogy zenei ízlésében tántoríthatatlanul fog állni. Valószínűtlen, hogy a szakszerűen képzett kántoraink közül csak egy is különösebb jelentőséget fog tulajdonítani a hallélu- jás énekeskönyvek anyagának és használatának, viszont éppen a tudományos (a komoly) egyházzenei képzés folyamata alatt magán a főiskolán is kifejlődik az a gyakorlat, hogy lelkészek és muzsiku
