Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 1. szám - Somogyi Béla: Évfordulón!
Meddig fokozhatja még az önmegtagadás erejét a mai ember, ennek a válságokban élő világnak küzdelmekre, megpróbáltatásokra rendelt földi vándora? A lélek kérdez s feleletet nem talál! A felelet ott van a hívő ember életeszméjében: küzdj és bízva bízzál! Minden földi bizonyosságnál határozottabb életcél s minden jövendölésnél biztosabb utat mutat e négy szónak jelentősége! . Ennek a célnak hatósugarai világítsák meg előttünk az új esztendő ma még ködbevesző útját. Hitünk ne támaszkodjék földi erőkre, a mai ember csodálatos erőkifejtésének megnyilvánulására, a technikai világ szinte emberfeletti, csodákkal határos teljesítményeire! Hiszen ezek az erők évek óta a rombolás munkáját végzik s pusztítva száguldanak végig ezen a bűnös világon! Nincs építés rombolás nélkül! El kell jönnie az időnek, amikor megáll a pusztulás erőkifejtése s megindul az építőmunka, a világ ma még romokban, üszkös tömegekben roskadozó alkotásainak helyén a réginél szebb s boldogabb emberi hajlékok megszámlálhatatlan újraalkotása. Amíg ez elkövetkezik, kint a nagy világban, a világtörténelem ma pusztulásban álló útvonalain, mi, akik e világ egy csendes zugában éljük ma nagyobb megpróbáltatásoktól mentesen, szabadon nemzeti s egyéni életünket, addig is építőmunkára vagyunk elkötelezve. Egyház- és nemzetépítő feladatok, nevelés-oktatási munkagondok útvonalára kell lépnünk az új esztendő küszöbén, hogy folytassuk s tovább építsük azt a hajlékot, ahová a legszebb hivatás, de egyik legnehezebb pálya: a néptanítói hivatás körében előttünk álló nemzedéket el kell vezetnünk, mint valami atyai hajlékba, mint egy nemzet épületének, oszlopainak alkotóelemeit, hogy a jövő az ő vállaikon épüljön föl s egyház és nemzet erős, biztos alapon nyugvó alkotóerővel teljes testté legyen. Keressük ennek a munkának eszközeit az új évforduló küszöbén ott, ahol azokat kutatnunk kell! Az evangéliumi lelkűiét, az ige fényében, az örök igazság: az írás mélységeiben, a legnagyobb tanító, a Krisztus példaadásában. De keressük az alapvonásokat nemzeti eszményeink kimagasló példamutatóiban s önfeláldozó életük örök példaadásában! Eszményi útkeresés ez és jövendőnk akkor lesz biztató, ha ebben a vonalban találjuk meg az új évfordulón életünk útjának tovább kanyargó ösvényét. Van még szavam e lap olvasóinak, munkatársainak táborához is. Ez a lap is ennek az útkeresésnek eszköze. Tegyük igazán alkalmas eszközzé annak olvasásával, főleg azonban s mindenekelőtt meleg anyagi és szellemi pártolásával. Az utóbbit kellene első helyre tennem. Kérem, sorakozzanak mindazok, akiknek e feladat a szívén nyugszik, s ki ne lenne az, a munkatársak táborába! írjanak lapunk számára! Oly széles mező áll előttük! Ne hagyják azt parlagon! Annyi a megvitatásra váró kérdés! Legyen e lap még sokkai inkább az evangélikus tanítóság szellemi fegyvere, munkaeszköze, mint eddig volt. Ezt várja az évfordulón a szerkesztő s ezzel épül egyház és nemzet egyaránt! Somogyi B.
