Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 1. szám - Hírek - Kántori rovat - Egyházzenei krónika
FugjájÁi Az .alkalmi íii.ákleány-kpr.iis Bárdos L,ajqs „Aranyézámyú angyal” c. művét énekelte. 1941. dec. 21. A soproni templomban tartott vallásos estélyen Amminger Kálmán orgonán előadta Buxtehude: Preludium, Fuga és Ciacona, továbbá Preludium és Fuga c. műveit. A soproni tanítótestület férfikara Stein K.: 103. zsoltár c. kórusát énekelte. F oly óiratszemle Katolikus Kántor, 1941. dec. — Örömmel olvassuk, hogy a katolikus kántoroknak a tanítói és kántori javadalom szétválasztása érdekében folytatott mozgalma már a parlament elé került és a kultuszminiszter a probléma megnyugtató megoldását ígérte meg. Musik und Kirche, 1941. szept—okt. — Krohn I.: A finn egyházi énekről. A finn reformáció szerves folytatása volt a középkori keresztyénségnek és így az istentisztelet állandó énekrészeinek (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Agnus Dei) dallamait átvette, csupán a szövegüket ültette át finn nyelvre. Német és svéd kapcsolataik inkább a változó énekrészek dallamanyagában volt nagyarányú, mert a középkori proprium-dallamok nem alkalmasak a gyülekezeti éneklésre. A német dallamok finn variánsainak a kialakulását az a körülmény mozdította elő, hogy a dallamok nyomtatott közlésére finn földön aránylag későn, az 1702. évben került csak sor; így a németből átvett dallamok szájról-szájra átadva, változásoknak voltak alávetve. Az első finn énekeskönyv csaknem két teljes évszázadon keresztül maradt használatban s így benne a XVIII. századtól kezdve újabb német és svéd befolyás nem érvényesülhetett mindaddig, míg az 1888. évben új finn korálkönyv látott napvilágot. Ez utóbbiban azonban már a német korálreform hatása is kezd érezhetővé válni. Ugyanekkor feltűnik a finn egyházi népének is, mely gyökereiben a XVIII. századi német pietisták és a hernnhutiak énekeire mutat, megvalósulásában azonban a finn észak különleges jelleget adott e dallamoknak. Ebben nem kis része volt annak, hogy ezek az énekek a parasztság körében maradtak fenn. Első kéziratos feljegyzésük az 1830. évből való. Rendszeres gyűjtésüket az 1890. év után a cikk írója kezdte meg. E dallamok éppen kapóra jöttek, mert az egyházi életben a kiegyenlített korái merevsége felkeltette a vágyat a rit- mikusabb éneklés után. Természetes, hogy a finn népi ritmikus éneklés ezen a téren legyőzte a különféle angol és amerikai misszió- társulatok által terjesztett sekélyes dallamanyagot. Bevezetésük eleinte nem volt kötelező, de a legújabb finn énekeskönyv szerkesztésekor (1938) már általános volt az óhaj, hogy a lutheri német énekhagyomány legértékesebb része mellé a finn egyházi népének is felvételt nyerjen. — Melléklet: egy Praetorius M. által feljegyzett négyszólamú vegyeskari motetta, keresztelés alkalmára („Engedjétek hozzám a kisdedeket”), továbbá Praetorius vegyeskari letétjében a „Christ unser Herr zum Jordan kam” kezdetű Luther-ének (dallama 1524-ből), végül az 50. hugenotta zsoltárdallam Goudimel egyszerű négyszólamú vegyeskari letétjében. Zeneközlöny, 1941. dec. — Szabó Gyula: „Hajdúsági papok és kántorok szerepe a magyar ref. egyházi zene történetében”. — Mellékletül a „S’ess, keresztyén. ..” szövegű Tinódi-dallamot kaptuk Vikár Sándor háromszólamú egynemükari feldolgozásában, továbbá „Az Isten a mi reménységünk” kezdetű zsoltárdallamot, ugyancsak Vikár Sándor négyszólamú egynemükari feldolgozásában. G.
