Evangélikus Népiskola, 1942

1942 / 10. szám - Könyvismertetés

hogy kb. a legnehezebb mondatok leírásánál mutatkozik-e lényeges eltérés harmadszori leírásnál. Az elért eredmény február elején, tollbamondott szövegek átvizsgálása után a következő táblázat mutatja:

236

Osztály

Jelen van |

Hiányzik |

Ö

sszes

szó

Hibák

Egyre

eső

hiba

Hibaszám

Osztályzatok

megoszlása

Az

osztály

helyesírási

készsége

1

2

3

4

5

11.

3

1

90

27

9,—

30,- %

1

1

1

elégséges

III.

7

2

280

54

7.7

19.2%

1

1

3

2

—

jó

IV.

8

2

400

120

15,30,- %

—

2

2

1

3

elégséges

V.

6

5

360

92

15.3

25.5%

—

2

1

2

1

jó

VI.

7

1

420

92

13.1

21.9%

2

2

—

1

2

jó

VII.

7

2

560

67

9.5

11.9%

4

1

1

1

—

jeles

II,—VII.

38

13

2110

452 1 11.8

21.4%

7

8

8

8

7

jó

Ez az eredmény már reálisabb volt, mint az elsőnek a megismétlésekor kapott, ennél jóval kedvezőbb eredmény. Viszont ebben az időben oly nagymérvű volt a lábbelihiány miatt tanulóim mulasztása, hogy mégsem tarthattam teljesen reálisnak az eredményt. Mindenesetre elhatároztam, hogy tovább folytatom a kísérletezést s majd év vége felé egy alkalmas időpontban, amikor lehetőleg nincs hiányzó egyik osztályban sem, megtartom az évi eredmény megállapítása céljából az utolsó próbát. Addig pedig fokozott ambícióval dolgoztam s megkíséreltem ,,beszuggerálni‘* tanítványaimnak, hogy nem is olyan nehéz ám a magyar helyesírás. Sokkal könnyebb, mint például a német, vagy a francia. Mert a francia pl. azt mondja: lapul és úgy írja: la poule = a tyúk; vagy lösvál és így írja: le cheval = a ló. Néhány ilyen német szón is bizonyítgattam, melyek hajdanán nekem okoztak kellemetlen perceket boldogult középiskolai pályafutásom idején. A végén magam is elhittem, hogy tényleg nem nehéz a magyar helyesírás. Mert ami a legnehezebb része, az már bele van szorítva a II—IV. osztály anyagába. Ha pedig ott ezeket alaposan, minden oldalról megvilágítom és begyakorlom, akkor a felsőbb osztályokban sikerül elérnem, hogy legalább is a legkirívóbb helyesírási hibákat nem fogják elkövetni. Ezt az eredményt feltétlenül el lehet érni már az elemi népiskolában. Egy-egy ilyen tollbamondási gyakorlat világosan megmutatja azt, hogy melyik tanítványunk milyen helyesírási nehézséggel áll szemben tehetetlenül-s megmutatja azt is, hogy az osztály milyen irányban mutat bizonytalanságot. Ha pedig felismertem ezt, akkor sokkal könnyebben tudom orvosolni a bajt. Éppen ezért kell fokozott gonddal a II. osztályban a hosszú egy- és kétjegyű mássalhangzós szavak tanításánál, a szavak elválasztásánál; a III. osztályban múlt idő, fokozott melléknevek, tulajdonfőnevek tanításánál; a IV. osztályban pedig különösen az igeragozás