Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 1. szám - Műhelyünkből - Buti Sándor: A napkeleti bölcsek. Bibliai történet tanítása a II. osztályban
20 Az érdeklődés felkeltése. Voltatok-e templomban karácsonykor? (—) Mit olvasott ott fel a tisztelendő úr a bibliából? (—) Odahaza emlékeztetek-e Jézusra? (—) Hogyan? (Karácsony este énekeltünk, imádkoztunk.) Mit tanultunk, mi a legnagyobb öröme, ajándéka a karácsonynak? (A Jézus.) Itt a tanultak alapján megbeszéljük, hogy gazdagnak, szegénynek, örvendezőnek, síró árvának van karácsonyi ajándéka: Istennek a Jézusban megjelent szeretete. János 3, 16. (Párhuzam: . . ti is ajándékok vagytok s a legdrágábbak szüléiteknek, Istennek is a legdrágább volt Jézus s mégis elküldötte hozzánk az ő szerelmes fiát.) A karácsonyfa és az ajándék meglesz-e mindig? Miért nem? (Múló, földi dolog, elromlik, elfagy, stb.) De mindig megmarad Istennek a szeretete s ha jók lesztek, mindig veletek lesz Jézus. Az emberek nem egyformán szeretik Jézust. Mikor született, akkor sem mindenki örült földre jöttének. De voltak olyan emberek is, akik messze földről jöttek Jézus imádására. (A pásztorok, — mondják esetleg. Azok is.) öreg, jóságosképü, szakállas emberek voltak, sokat tudtak. Az ilyen embereket ma bölcseknek mondjuk. Vájjon miért jöttek? Célkitűzés. Elmondom, kik látogatták meg a pásztorokon kívül a kis Jézust Betlehemben. b) Az új anyag közlése, megértetése. 1. A történet elbeszélése. (Az alsó fokon a szépen, érdekesen elmondott történet a tanítás gerince. Az első elmondás hosszabb, fordulatosabb, megjelenítőbb, a másodszori bibliai szövegű és részekre tagolt lehet.) „Mikor Jézus megszületett Betlehemben, fényes csillag tűnt fel az éjjeli sötétségben. Csodálkozva nézte sok ember. Mások megijedtek. Mit jelenthet ez a szép fényes csillag? — kérdezték. Messze, messze Betlehemtől, napkelet felé is látták a csillagot. Sokan látták, de csak páran voltak, akik tudták, hogy a csillaggal a jó Isten világította ki az eget. Mint ahogyan nagy ünnepen a templom is fényesebb, mint máskor. Öreg, sokat tanult emberek, bölcsek is éltek akkor napkeleten. Ezek, mikor meglátták a csillagot, így szóltak: „Menjünk el a zsidók földjére napnyugat felé, amerre a csillag mutat, keressük meg azt, akinek a születését Isten ezzel a fényes csillaggal is megtudatta és imádjuk”. Bizony sokat tanakodtak a bölcsek, míg elindultak. Hosszú útra mentek. Jól fel kellett készülődniük. Maguknak, állataiknak ennivalót készítettek az útra. Tanakodtak azon is, hogy mit vigyenek a királyi fiúcskának. Gazdagok lehettek ezek a bölcsek, mert drága ajándékkal rakodtak meg. Azután elindultak. Mentek, mentek napnyugatnak. Sokszor homokmezőkön mentek keresztül, ahol fű sem nőtt, madár sem járt. Sivatag ez — mondották. Máskor rablók tűntek fel messziről. Aki a fényes csillag után vezet minket, az őrzött meg tőlük — mondották, mikor a rablóktól megmenekültek. Közben nagyon elfáradtak. Szomjúság is kínozta őket. De ha rágondoltak az újonnan született kis fiúcskára, ha felnéztek a ragyogó csillagra, eszükbe jutott az útjuk célja s azt mondták: Milyen öröm
