Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 1. szám - Az osztatlan nyolcosztályos az elmúlt három hónap távlatában
10 5. Számolás és mérés volt az évszázad elején népiskoláink favorit ja. Jóformán naponta számoltunk. A múlttal szemben a mostani heti 1—2 félóra komoly gondot okoz majd osztatlan iskoláinknak. Különösen az alsó tagozatban, ahol a gyermek elé szüntelenül ismeretlen fogalmak tárulnak. Ennyi idő a számszerű számolási készség elsajátításához is elég kevés, hol marad a római számok, mértékrendszerünk és a mérési (mértani) ismeretek anyaga* Régi tapasztalatom, hogy iskoláink egyik sebezhető, gyenge oldala mindig e három tárgykörben mutatkozott leggyakrabban. 6. Legszerencsésebb a földrajzra, történelemre s a többi tantárgyra szánt idő elosztása. 7. Feltűnő, hogy a természeti, gazdasági és egészségi ismeretekre szánt idő (Figyelem! A felső tagozatban!) 4—4 félórája valamennyi tantárgy felett uralkodó pozíciót kapott. — Idevonatkozó észrevételeimet később hozom. Az új tanterv Órarendjében újításként áll a falusi iskoláknak az egyhuzamos tanítási rend. Az új rend mindenesetre tetszetős szülőnek, gyermeknek egyaránt, mert az előadás után felszabadul a nebuló a gazdaság, a háztartás, a játék, vagy csavargás számára. Ebből a nézőpontból mérlegelve, a tanítóra is előnyösebb talán, viszont sokkal fárasztóbb és kimerítőbb. Ha az előírt követelményeknek eleget akarunk tenni, akkor a hét 3—4 napján 8-tól 14 óráig, 2—3 napon 13 óráig folyik a tanítás. Az utolsó órákra a felső tagozat tantárgyai kerülnek, de mire ideérkezünk, a tanítás sokat veszít frissességéből, élénkségéből. A tanító kimerül, a tanuló elálmosodik, elfárad. Az osztatlan iskolák legnagyobb hátránya, szinte leküzdhetetlen nehézsége az, hogy különösen az alsó tagozat osztályai közvetlen foglalkoztatására alig jut napi 1—1 félóránál több. Csoda-e, ha a gyermek a folytonos csendesfoglalkozás közben unatkozni kezd s utóbb elalszik? Ezt elkerülni csak igazi rátermettséggel lehet. Mennyi gondot okoz a tanítónak csendesfoglalkozási anyagról gondoskodni! E kérdés volt a régi, hat- osztályos osztatlan iskoláknak is a legnagyobb gondja, tehertétele, de átka is. Fokozott mértékben az a nyolcosztályos számára. Eddig terjed perspektívánk. Szájunkban a keserűség ízével, ajkunkon a gáncsoskodás maró panaszával, szívünkben a csüggedés reménytelenségével, lelkűnkben az aggodalom és félelem erejével fanyar tekintettel nézünk tanügyünk új, korszakos világába. De mit tehetünk? A nyolcosztályos iskola áll. Osztott, részben osztott és osztatlan formájában. Az új korszakot nekünk kell nyitnunk, tartalommal megtöltenünk és majd dicsőségesen zárnunk is. Annyi bizonyos, hogy az új küzdelemben az oroszlánrészt mint mindig, most is az osztatlan iskola tanítójának kell megvívnia. A tanítói rendben mi is külön rend vagyunk: legtávolabb a világ zajától, kényelmi, társadalmi, művelődési adottságaitól, kiváltságok nélkül, minden tekintetben anyagi és erkölcsi hátrányban, de azért apostoli lélekkel viseljük terhűnket. És most lássuk, hogyan készüljünk fel a nehéz munkára, hogyan könnyítsük azt! Jós. * Ott van ,.Becslések és egyszerű mérések méterrúddal, mérővesszővel,, mérőszalaggal”. (Szerk.)
