Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 4. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész
Öl sok nem teljesen, vagy egyáltalán sehogy sem váltják valóra a gyakorlatban az eredeti, ideális elméleti elgondolást. Megújult idők megújult szellemet követelnek. Adassék hely a gyakorlatból fakadó kritikának, rámutatni az elmélet — mondjuk magyarán — a rendelet fogyatékosságára, vagy nem gyakorlati voltára. Ezzel kapcsolatosan viszont legyen a kritika mindenkor alapos, tárgyilagos és feltétlenül mindig a köz érdekeit szolgáló. Ha valaha volt a tanítóságnak szociális és ezzel kapcsolatosan politikai — a szó nemes értelmében vett politikai — elhivatottsága, úgy a mai időkben százszorosán, ezerszeresen van. S ma a tanítóságnak ezek a feladatai messze túlnövik a szorosan vett pedagógiai feladatait és jelentőségét a tanítói karnak. A tanítóság — az öntudatos és tisztánlátó tanítóság — ma nemzetvédő és nemzetmentő feladatokra van elhivatva. Nemcsak azt értem ez alatt, hogy mi, férfitanítók, fegyverrel a kézben védjük és mentjük mindnyájunk édesanyját, a Hazát. Ma a nemzetvédelem nagyobb része itthon adódik. A tanítóság az az összekötő kapocs, mely az egyszerűbbek — a nép — és a felsőbbek között van. Mint ilyennek, lefelé szeretetteljesnek, megértőnek, felfelé őszintének, de öntudatosnak és gerincesnek is kell lennie. Nem szabad ma folytonos helyesléssel és fejbólintással érdemeket szerezni és bűn ma a ránkbízott néppel, annak bajaival nem törődni, velük szemben közömbösnek lenni. Meg kell értetni az egymásrautaltság, az összetartás nagyszerű, de terhes feladatát népünkkel és bátran meg kell értetni egyes intézkedések elhibázott voltát a felsőbbséggel is. Egy kézzel nem lehet tapsolni — mondja a kínai közmondás. Óriási igazság rejlik ebben az egyszerűnek látszó mondásban. Örömmel kell elismerni, hogy sok vezető személyiség együttérzése, lefelé való szeretete bizonyítja azt, hogy sokan máris érzik és élik is ezt. Vegyünk ezekről példát, s.az egyéni érdekek, talán ellentétes vélemények most háttérbe szorulván, valljuk azt, hogy ma csak egy lehetséges megoldás van s ez az összetartás, összefogás. Ennek eredménye lehet csak a szebb magyar jövő! EGYESÜLETI ÉLET — HIVATALOS RÉSZ Kézdy (Kubacska) István a nyíregyházi ev. elemi iskolák volt igazgatója márc. 10-én, a hajnali órákban meghalt. Kézdy István Nyíregyháza egyik rokonszenves egyénisége 1862-ben született Nyíregyházán. 1882-ben nyert tanítói oklevelet az íglói állami tanítóképzőben. Működését a nyíregyházi evangélikus elemi, iskolában mint segédtanító nyomban megkezdte. A következő évben nevelői állást vállalt, 1886-tól 1892-ig a debreceni egyház rendes tanítója és kántora volt. 1892-ben visszatért Nyíregyházára, ahol a IV. leányosztályt vezette 1929 szeptemberéig, nyuga- lombavonülásáig. Életét az állandó munka jellemezte. Alig volt tanítói, kultúrális vagy társadalmi megmozdulás, melyben része nem lett volna. Jegyzője volt az iskolaszéknek, a tiszavidéki evangélikus tanítóegyesületnek, a nyíregyházi tanítói járáskörnek. Alelnöke volt a nyíregyházi városi
