Evangélikus Népiskola, 1942

1942 / 4. szám - Műhelyünkből - Gondolatok a VII-VIII. o. munkájának elmélyítéséhez

89

Ami pedig testből és lélekből áll: az ember, a szebb jövő magyar embere.

Minden második hétfő olvasási óráját szenteljük erre. Egyik . menetét lásd a Népt. Lapja 1941. máj. 15-i számában. — A köri gyűlések menete egyébként ez:

1. Beszámoló a vasárnapi (vagy ünnepnapi) istentiszteleten hallottakról. a) Mit viszek magammal e hétre? b) Hogyan zárult a múlt hetem? (T. i. sikerült-e megvalósítanom, amit Isten Igéje lelkemre kötött?)

2. A „Magyarosan” nyelvvédő cikke. (Természetesen, ami nem haladja meg értelmi fokukat.) Épp így a

3. „Vasárnapi Könyv” egy cikke is.

4. Szavalat. (Ha kötelező költemények közül való, akkor szavalóverseny alakjában; ha érdeklődés újabb irodalmi remekek iránt, akkor egyszerű szavalás alakjában.)

5. Ének. (Mágyar dal vagy hazafias ének.)

6. Beszámoló közelmúlt újságcikkekről. Máskor az ifj. könyvtár- használat.

7. Gazdasági vagy háztartási tanácsadó. (Ilyenkor, ha lány:

„A jövendő háziasszonya szól:

.................... (név.) Ha fiú: „A jövendő

c

saládfőkhöz szól:.................... (név.)

8

. Rejtvényfejtés. Kép- vagy keresztrejtvény. (Utóbbinak csak néhány kérdése, versenyre.)

9. Beszámoló a rádióban hallottakról. (Szülőlátogatásaim során győződöm meg, hogy kiknek van rádiójuk, s akiknek van, ne hiába legyen!)

10. Tréfák. (A jóízlésre való őrködés!)

11. Magyar tánc. (A testnevelési órán szerzett „tudományunk”. Ezért máskor meg egyéb ügyeskedés mutatható be.)

12. Kisszínpad. (Apró jelenetek jómegjelenés, biztos fellépés elsajátítására.)

Efféle számokból válogatunk egy-egy hétfői olvasási órára valót.

S nemcsak „műsorában” és egész szellemében különbözik a középiskolai önképzőkörtől, hanem ,,szereplői”-ben is. Nem a tehetségeseké ez, hanem mindenkié. Aki tud, az azért áll a többi szórakoztatásának vagy tanításának szolgálatába, aki pedig nem tud, az azért, hogy tanuljon meg tudni. Mert aki már iskolába jár, az mind tud — valamit. Ezzel a valamivel szerepeljen, hogy aztán újabb valamikre is képessé legyen (megjelenés, fellépés, ismeretgyarapodás, lámpalázleküzdés, stb.). — A gyűlésvezető se „egy^ elnök”, hanem mindenki! Az élet iskolája mindenkit szólít elnöklésre, tehát: itt is mindenkinek kell azt gyakorolni. — S a fenti műsorlehetőség nagyalakban elkészítve, a falon „hirdeti” a vezetőnek, hogy mi a teendője s csak az — örömmel jelentkező — szereplőket kell beosztania. — Egy-egy szám után megállunk: a) szépségei, b) hibái. Nem bántóan!, — .hanem szeretettel, egymást felvilágosítva még hozzászólásban is, hogy a tárgyilagosság érvényesüljön, nehogy valahogy az elfogultság. Némelyik gyermekem már oly ügyes ebben, hogy hozzászólása felér egy „műsor” számmal.

Hát ez volt az indítványom, azaz: ilyen a mi „Szebb jövőt!”- körünk.