Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 4. szám - Műhelyünkből
84 (Zsidókhoz írott levél 12:5—11.) Az evangélikus nevelő erre támaszkodva foglal állást a fegyelmezés kérdésében; tehát itt is a biblia vezeti. Eddig a tanító nevelőmunkájáról beszéltünk. Az iskolai munkában legszembetűnőbb a tanítás, az értelem nevelése. Ezért az iskolát igen sokan még ma is csak oktatóintézménynek tekintik. Az oktatásban (de természetesen a nevelésben is) hivatalos útmutatónk a tanterv és utasítás. Ennek alapján kell a tanítónak elkészítenie tanmeneteit, majd a tanítási órák vázlatát. Az oktatást azonban a neveléstől nem lehet, nem szabad elválasztanunk. Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy a tanítás a nevelés alá tartozik s beilleszkedik egész munkánkba, mint a nevelőmunka egyik ága. A tanítás nem öncél, csak részlet a nevelés érdekében. Sajnálatos, hogy ezt a fontos tényt sokszor még a tanítók és tanárok közül sem mindenki ismeri fel elég világosan. A tananyagot fölébe helyezik az embernek. Káros intellektualizmus, racionalizmus, gyötrő didaktikai materializmus és verbalizmus nyomorítja meg a tanulót és rántja le kedélytelen rabszolgaságba az iskolát. Jönnek az elbizakodott, fölényes okosok, az iskola írástudói és farizeusai, akik megtömött emlékezetük rendezetlen halmazából vagy rideg raktárából dobálják ki a lexikális adatokat. Sokszor az ilyenek erkölcsi és érzelmi világában sötét szakadékok tátonganak. Az ilyen oktatónak csak az éleseszű tanuló kedves, a többi unott és megvetett teher. Óh, milyen tévelygés ez! Az embert elsősorban nem az esze, hanem valláserkölcsi mivolta és nemes érzülete teszi értékessé vagy értéktelenné. Hogy a puszta ész maga mire megy, azt eléggé mutatja az emberiség mai kéDe. Észben — állítólag — nem volna hiány, de van egyéb tekintetben! Az ész önmagát pusztítja el és cáfolja meg. A biblia nem ismeri az eszükkel, tudásukkal fölényeskedő gonoszokat. Jézus egyszerű, tanulatlan embereket keresett s legádázabb, ellenségei éppen a törvény betűin zsonglőrködő írástudók voltak. Jó oktató csak alázatos és hivő ember lehet. Az igazi bölcs nem lehet elbizakodott és istentelen. Azt állítom ezzel, hogy az iskola minél kevesebbet törődjön az értelemmel? Hogy ne tanítson és ne becsülje a tudást? Hogy ne haladjon együtt a kor művelődési szükségleteivel? Korántsem. De nem evangélikus nevelő az intellektualista ember! Ez legfeljebb ügyes oktató, sivárlelkü „taniparos”, esetleg inkább rabbinak való bölcs. Hogy fogjuk fel tehát az iskola tananyagát és a tanítás munkáját? Alapkövetelmény az, hogy a biblia hassa át az egész tanítást. Isten igéje az élet egészét, tehát az élet különböző területére vonatkozó művelődésanyagot is bevilágítja. Az emberre vonatkozó ismeret éppúgy, mint a természetismeret, a művészeti tárgyak, készségek és ügyességek isteni avatást, helyes értelmezést és összefoglalást kapnak a bibliában foglalt kinyilatkoztatásból. Ha a biblia a mérték a tantárgyak anyagának megítélésében is, akkor más lesz a tananyag értékelése. Ne legyen tehát istentelen tudomány, ismeret, művészet és sport. Közelebb menve a népiskolához: „a bibliát éppen
