Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 4. szám - Dr. Garai József: A gyermekhibák újabb magyarázata
74 ilyen „minőségben” adhatta tanítványainak a megbízást és hatalmat, hogy minden nép között hirdessék a bűnök bocsánatát. Hogy ezt megtehessék, azért tárta fel előttük az írást és azért adta lelkét. Hahn után. A gyermekhibák újabb magyarázata. Irta: dr. Garai József. 1. A neveléstan Herhart felfogása szerint „a gyakorlati filozófiától és a pszichológiától függ. Amaz megmutatja a nevelésnek a célját, emez az utat, eszközöket és az akadályokat”.1) A megalapozást adó tárgyak, ismeretek számát Herbart óta növelték. Azonban bármily felfogáshoz csatlakozunk is, a nevelési ismeretek megalapozásában a pszichológia, a lélektan nagy fontosságát el kell ismernünk. És ez a lélektan, amelyre a nevelésre vonatkozó ismereteket, mint alapra az épületet felépítjük, korunkban válsággal küzd. Az ú. n. „régi” lélektant, amely az emberi lelket részekre szedi (a szokásos módon: értelem, érzelem és akarat), de a részek egységes kapcsolatát igen gyakran nem tekinti, megtámadták. Ennek pedig természetes következménye lett a lelki élet újabb magyarázatainak megsokasodása. Az ellentábor hívei egy kérdésben azonos véleményt nyilvánítanak: az emberi lélek egységes. A további magyarázatokban azonban már eléggé különbözők. így a régi atom-, asszociációs-, fiziológiai stb. lélektani szemléletmód helyébe az újabb, a konkrét-, az individuális lélektan, a pszichoanalízis stb. lépett. Jelen cikkünkkel az a célunk, hogy ezen sokféle lélektani szemléletmód közül kiragadjunk egyet, az individuális lélektant; továbbá a gyermeki lélek sokirányú megnyilvánulásai közül szemügyre vegyünk egyet, a „gyermekhibák”-at és ezt az individuálipszichológia megvilágításában bemutassuk. Ha kérdésünket meg akarjuk közelíteni, akkor először is az individuálpszichológia lényegét kell tisztán látnunk. A legrégibb lélektanok egyike Aristotelestől származik. Alapja, gyökere éppúgy, mint Leibniz és Kant felfogásának is, a filozófiába nyúlik. Wundt felfogása az individuálpszichológusok szerint a legjobb példája a „lélek nélküli lélektannak”. Evvel azt akarják jelezni, hogy Wundt az egész lelki életet mechanizmusnak gondolta, amelynek megindításához bizonyos külső feltétel, inger szükséges ugyan, amint azonban ez megvan, a többi bent a lélekben automatikusan játszódik le. A lelki életet egy egységként szemlélő felfogások képviselői között legfontosabbak a következők: Swoboda, ki a lelki időszerűség felfedezője volt és Ehrenfels, ki az ú. n. alaklélektant alapította meg. Ök azonban csak az élmények egységét hirdették, de nem az egyén egységét. Az utóbbi irány egyik legnagyobb alakja Stern, a perszo- nalisztikus lélektanával, mellyel sok hívet is szerzett az új irányoknak. Klages karakterológiai felfogása, James és Lipps voluntarisz- * !) Herbart: Ped. előadások vázlata. Ford.: Nagy J. B. 27.1. 2. §.
