Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 2. szám - A Tanterv változásai
38 tunk a nemzet testében élő honfitársainktól. Mi. budapesti tanítók is nagyon örülhetünk az óratöbbletnek azért is, mert a fővárosi gyermekek között is sok a rossz kiejtéssel beszélő és ezért rossz helyesírási készségű gyermek. Ennek nagyrészt az az oka, hogy a budapesti szülők egy része előbb idegen nyelvekre taníttatja gyermekét s később tanulhatja meg a gyermek az anyanyelvét. Bármenynyire is értékeljük a nyelvtudást, ezt az eljárást semmiképpen sem helyeselhetjük. Nekünk mindenesetre igyekeznünk kell a Nyelvében él a nemzet igazsága szellemében munkálkodnunk. E munka erkölcsi értéke mindjárt a vallástan tanítása után következik. Jogos a csodálkozás, hogy miért csak most kapunk több helyesírási órát s a tanítóság régi óhaja miért nem érvényesülhetett régebben. Egyben bizonyíték az egy év alatt elért eredmény arra, hogy a tanítóság a legilletékesebb a ténylegesen elért eredmények felülbírálására s talán figyelmeztető is, hogy hasonló óhajok hamarabb érjék el céljukat. Az időtöbbletet én a következő módon igyekeztem hasznosítani. Az egy órára felvett helyesírási anyag elvégzése után a már letárgyalt olvasmányokból kikerestettem a helyesírási szempontból nehéz szavakat. Minthogy a magyar helyesírás főleg a kiejtésen alapul, hangosan mondattam őket többször, a legnehezebb eseteket aláhúzattam, néha gyorsan a táblára írtam, mert a helyesírás megtanulását a látás segíti elő legjobban. Ezt az anyagot akár iskolai, akár otthoni másolási feladatul állandóan felhasználhattam. Ha helyesírási szempontból is fontos nyelvi tényt tanítunk, akkor is igen eredményes begyakorlásnak bizonyul ez az eljárás, természetesen csak a célunk elérését szolgáló szavakra irányítva a figyelmet. A szótani és mondattani elemzést is elegendő mértékben gyakorolhattam s megtaníthattam, amit a középiskolákban különösképpen kívánnak a tanulóktól. Az utasításban is benne vannak az előbbiek s mások is gyakorolják őket, csak azért említettem, hogy az időtöbblet értékét szemléltessem s esetleg újabb, jó eredményeket biztosító eljárások felvetődhessenek velük kapcsolatban. Nehezebb kérdésnek látom azt a változtatást, hogy a III. és IV. osztályok természetrajz, gazdaságtan és háztartástan anyagát beolvasztották a beszéd- és értelemgyakorlatok tananyagába, az utóbbinak régebbi tananyagát megszűkítve, az óraszámot a III. osztályban 3-ról 4-re, a IV. osztályban 2-ről 3-ra emelve, s ezzel az előbbi, mint külön tantárgy, megszűnt. A változást a miniszteri rendelet így okolja meg: „Eleget kívánok tenni a tanítóság és felügyeleti szerveim részéről ismételten elhangzott ama kívánságnak, hogy a III. és IV. osztályban a beszéd- és értelemgyakorlatok, valamint a természeti és gazdasági ismeretek körében párhuzamosan tanított ismeretek megismétlődését megszüntessem és egyúttal szorosabb kapcsolatot teremtsek a két egymáshoz közel álló tárgy között. A két tárgy közös ismeretkörének összevonásával ugyanis a tanulók áttekintése az anyagon sokkal alaposabbá válik, másfelől pedig az életben szükséges gyakorlati alapismeretek tanítása egységesebb lesz és nem kell az ösz- szetartozó ismeretek korai szétágazódásától tartani“. A Tanterv. részletes utasítása ezt a népiskolai szempontból általában véve he-
