Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 2. szám - Rozsondai Károly: A tanítóság és a tanítóképző gyakorlóiskolája
32 révén, azt hisszük, senkit sem kell külön meggyőznünk. Mégis- néhány tényt felsorolunk. Az Evangélikus Népiskola a soproni evangélikus tanítóképzőintézet szülötte. 1889 január 1-én indították útnak a lapot Kapi Gyula és Papp József akkori igazgató és gyakorlóiskolai tanító, mindketten feledhetetlen emlékű, nagy munkásai az evangélikus népoktatás ügyén keresztül a hazai népnevelésnek. Papp József 30 évig szerkesztette az Evangélikus Népiskolát. Meghatódva olvassuk az első szám beköszöntőjét: „Mit akarunk?“' Az általuk kitűzött cél ma is változatlan: „Az Evangélikus Népiskola bemutatja hazai evang. népiskoláink tanügyi állapotát minden oldalról, azt emelni és fejleszteni igyekszik minden irányban, összekötő kapocsul óhajt szolgálni az összes hazai evang. tanítók és tanítóegyesületek között; szabad szószólója lesz minden olyan véleménynek, törekvésnek, amely egyházunk és iskoláink jólétét s általában a közjót célozza; de kizár hasábjairól minden személyes ügyet és minden szenvedélyes hangot. Közlönye akar lenni a becsületes, józan, szolid munkálkodásnak, mely a néptanítói általános és szak-műveltséget fejlesztve, az evangélmi egy házias érzületet ápol- gatva, a keresztyén vallás-erkölcsi alapon nyugvó magyar nemzeti népnevelés ügyéért harcol. Kitűzött programmunkat megvalósítani saját erőnkből, jól tudjuk, hogy képesek nem lennénk. Felhívjuk tehát ezennel egyházunk összes tanítóit, lelkészeit s a tanügy minden barátját, hogy lapunkat úgy erkölcsileg, mint anyagilag támogatni szíveskedjenek.“ Krúg Lajos, szintén, mint országos elnök, 1924-től 1934-ig Sopronból szerkesztette és adta ki a lapot. Az Evangélikus Népiskolát tehát Sopronhoz és a tanítóképző-intézethez örökké élő szálak fűzik. A szerkesztésben nagy nyereséget jelent a szerkesztőre az, hogy Sopronba, az Evangélikus Népiskola szülővárosába és szülőházába került vissza. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ennek eredményeit az egész tanítóság tapasztalni fogja és tudjuk, hogy folyóiratunk- élni, virágozni, fejlődni fog. Két rovatvezető: dr. Gárdonyi Zoltán és Kuszák István az intézet tanárai. Az evangélikus népiskolai és egyházi élet több tényezőjét is közelebb lehet hozni a folyóirathoz és a tanítósághoz. A lelkészi és tanítói kar támogatására a szerkesztő jövőben is teljes mértékben számítani fog éppúgy, mint a folyóirat megindítói. Azt is mondhatnók, hogy a gyakorló-iskolai tanító szinte a legalkalmasabb népiskolai pedagógiai folyóirat szerkesztésére. Csak egy esetre hadd mutassunk rá: A Néptanítók Lapja jelenlegi szerkesztője Drozdy Gyula állami gyakorló-iskolai tanító volt. Hisszük, hogy egyetlen olvasó nincs, aki ezt a fejtegetésünket személyi ügynek és ne közérdekű eszmecserének tekintené. Somogyi Béla személyéről nem szükséges beszélni. Öt ismerjük. Hisszük: az evangélikus tanítóság egyetemessége örül annak, hogy Somogyi Béla egységesebb, nagyobb kisugárzású munkakörbe jutott s ezzel más tekintetben is előbbrehaladt. Ha valaki minden erejével, önzetlenül a közért dolgozik, akkor azt nem lehet megfizetni. Somogyi Béla eddigi háromévtizedes szerény, önmagát emésztő munkáját sem fizethetjük meg, csak elismerjük.
