Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 11. szám - Somogyi B.: A nyolcosztályos népiskola részletes útmutatása
276 forgatható s kis helyet kívánó könyveket, mint ha a régi, nagy kötetet kellene forgatnia. A cél, az anyag tárgyalása után a módszer boncolgatása igen sok bizonytalanságot, homályt eloszlat, ha valaki látó szemekkel mélyed el az útmutatás szellemében. Naponta kell forgatni s munkánk előtt nézegetni az egyes tárgyakra vonatkozó szöveget s lassanként vérünkké válik az. A munka élvezetesebb, sikeresebb lesz,, ha az idő folyamán elmosódó módszertani s didaktikai elveket felújítjuk az útmutatás állandó nézegetésével. Nem hoznak az útmutatások mindenben új elveket s merőben a régitől eltérő eljárási módokat. Megmaradt a régiből az, ami ott jó volt s ami az itt-ott megváltozott anyag mellett is megállhat s az új anyag és új elrendezés szerepel osak mint új megokolás, mint új, világosan leszűrt eredmény az útmutatás szövegében. Ha találhatunk némi hiányolnivalót, csak az lehet, hogy néhol kis zökkenő' látszik az újonnan felállított elvek s a régi eszmék egybekapcsolásánál. De ez nem írható az útmutatás rovására. Talán kis elrendezési hiányosság, ami különösebb zavart egyáltalán nem okoz. Itt-ott még rövidíthető lett volna a régi szöveg, bizonyos kihagyásokkal s akkor jobban összesímul a régi és az új útmutatás anyaga. Egy-két helyen akadunk csak a régiből átvett s az új útmutatáshoz már nem alkalmazható fogalommegjelölésre. Gondolok pl. a számolás és mérés tárgyalásánál a néhol szereplő „mennyiségtan“ megnevezésre, ami kerülendő lett volna. Egyébként különben a számolás és mérés tanításának eljárását nagyon világosan, észszerűen állítja a tanító elé az útmutatás. Nagy segítséget jelent az eljárás megismerésében a sok világos példa, a különböző eljárások között is a helyes, észszerű menet leszögezése, a megfelelő észfejlesztő eljárás irányának kijelölése. E tárgy tanításában sokszor áll szemben nehészséggel a kezdő tanító. Különösen az észszerű, a világos okoskodás hiánya az, ami nehézségeket, akadályokat állít a tanító elé. Különösen kezdő tanerő kerül ilyen helyzetbe. Az útmutatás főelve a gondolkodtató s észfejlesztő számolás- és méréstanítási irány kijelölése s ezzel az elvvel mindig megtalálja a gondolkodó egyén a célravezető eljárás menetét. Ahol a tanterv nem ad részletesen kijelölt anyagot, pl. a fogalmazásnál, az útmutatás annyi tájékoztatást nyújt, hogy világosan eligazodik a tanító az anyagkiválasztásnál. Megjelöli az anyagkiválasztásnál számbavehető köröket, a legkézenfekvőbb teret a fogalmazási munka kialakításához a módszeres eljárás részletezése szinte készen adja a munkaanyagot. Mindezek ellenére sem köti meg a tanító kezét, hanem felszabadítja s önbizalmat önt belé. Ösztönzi, hogy alkalmazva a megismert elveket bátran válassza ki a fogalmazás anyagát. Ez a határozottság nagy örömére válik a kezdőnek s emeli és erősíti nevelői és oktatói munkakedvét. A földrajztanítás tárgyalásánál erőteljesen hangsúlyozza a régi elaprózott rendszer helyett a nagyobb, természetes tájegységekben történt anyagleosztást s ennek jelentőségét. A táj életének a megismerése adja a tanítás központjául szolgáló teret s ehhez kell alkalmazni a módszeres eljárás törvényeit. Élvezetessé és a gyakorlati