Evangélikus Népiskola, 1941

1941 / 10. szám - Kántori rovat

267

gathatjuk el azonban azt sem, hogy van néhány kitűnő Jövedelmű kántori állás; a rájuk való hivatkozás megakadályozza az igazságos rendezést.

A továbbképzés szükségességét a hallgatók egyértelműen hangoztatták. Kívánatos lenne egy hosszabb időtartamú tanfolyam, amelyen a hangszertanulás is keresztülvihető volna. A továbbképzés ügyét az egyházkerületeknek kellene megszervezni és anyagilag is biztosítani.

A hallgatók megállapították, hogy a nyolc nap alatt értékes útmutatásokat kaptak a munkájukhoz. Megismerték az igazi orgonamuzsikát. Megtanulták azt, hogy koráljaink előtt csak korálelő- játékoknak van helye. Az improvizálás bemutatásával megtanulták, hogy a rögtönzéshez összhangzattani, ellenponttani és formatani tudásra van szükség; rögtönözni tehát nem azt jelenti, hogy szabad tetszés szerint csoportosítjuk az akkordokat, hanem azt, hogy egy témát a magasabb zenei törvények szerint dolgozunk fel. Megismertek értékes énekkari műveket; megtanulták, hogy a karének szövegének kapcsolódnia kell az ünnep epistolai vagy evangéliumi helyéhez. Megtanulták, hogy a karének is igehirdetés; a szövegnek és a zenének alázatos lélekkel kell Isten igéjét megszólaltatni.

A tanfolyamnak az a legfőbb tanulsága, hogy akadt tíz kántor, aki nem kímélt pénzt és fáradságot, hogy tovább képezhesse magát. Vannak még tehát ideálista lelkületű emberek, akik nem nézték azt, hogy vájjon a tanfolyam elvégzése jelent-e számukra gyarapodást vagy előnyt anyagiakban, hanem kik szívvel-lélekkel dolgoztak. Sikerült őket a tanfolyammal újabb lendületre és kitartásra buzdítani. Sikerült a szívükben megerősíteni, hogy Istent csak lélekből fakadó, lélekkel telt muzsikával lehet dicsérni.

*

Hangjegyismertetés.

„Luther Márton vallásos költeményeinek dallamai'’. Összegyűjtötte és orgonakísérettel ellátta Zalánfy Aladár, Budapest: 1940. 40 számozatlan lap. Ára: 4 P. Kapható a Luther-Társaság könyvesboltjában (Budapest, IV., Üllői-út 24.), valamint Rózsavölgyi és Társa zeneműkereskedésében (Budapest, IV., Szervita-tér 5.)

Évszázados hiányt kíván pótolni Zalánfy Aladár, amikor Luther összes ismert énekét magyar szövegfordításaikkal együtt sajtó alá rendezte. Gyűjteményébe 33 éneket vett fel. A dallamok. közlése ritmikus formában, nyolcad és negyed hangjegyértékekkel történt. A dallamok eredeti ritmusa mindenütt megmaradt, kivéve az „Ein’ feste Burg”-ot, melynek eredeti fogalmazása nem alkalmas a gyülekezeti éneklésre. A dallamok harmonizálása szigorúan egyházi stílusú és helyenként felhasználja régi szerzők (Walter J., Schütz H., Vulpius M., Praetorius M., Hassler J., Erythraeus, Luther, Bach J. S.) feldolgozásait és közléseit. A kíséret szigorúan orgonaletét;