Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 10. szám - Somogyi B.: A nyolcosztályos népiskola tantervének és útmutatásának további kötetei
258 írásban való megrögzítése biztosítja egyedül, hogy a tanító nem készületlenül megy tantermébe. Ez talán csak a felügyeleti szervek kényelme számára kedvező álláspont, mert könnyen ellenőrizhetik az előkészületet az írásbeli vázlat előkérésével. A fenti rendelet felfogása a helyes, mert azt is mondja: „Az iskolai felügyelet szemében mellékesen, vagy kivételesen válik az óravázlat a gondos előkészület bizonyságául.'’ Annál inkább csodálkozunk a vázlat kérdésében megmaradt e túlzó állásponton, mivel a tanmenet ügyében már igen józan, a régi túlzásoktól mentes felfogást tükrözi vissza az Útmutatások III. kötete. Sok gyakorlati érzékkel készült s újítás az Útmutatásokban a csendes foglalkozásokra adott szempontok közlése. Aki sok osztállyal dolgozat, tudja csak, hogy milyen nehéz a közvetlenül nem foglalkoztatott osztályoknak helyes munkával való ellátása. Minden ötlet s gondolat, ami ezen a nagy nehézségen segít, csak hálájára és köszönetére számíthat az osztatlan és sok osztállyal rendelkező, részben osztott iskolai tanítónak. Nagy értéke a harmadik kötetnek, hogy a „Tantermek fel- használása és az osztálybeosztások különleges esetei” címen egyes különleges nehézségek leküzdésére ad kitűnő érzékkel útmutatásokat az osztálybeosztásra s a tantermek váltakozó használatára a nyári és téli elrendezésben. Azt a sok nehézséget, ami előáll abból a körülményből, hogy lesz őszi-tavaszi és téli rend az osztályok vezetésében, beosztásában igyekszik eltüntetni ez az útbaigazítás. E kötet végén nagy gyakorlati jelentősége van a közölt órarendeknek. Az eddigi bizonytalanságba határozottságot önt. Tapasztalat igazolta, hogy bármilyen világosan közölték is a tanítósággal részben a tanítóképzőben, részben később a körzeti felügyelői s más utasításokban az órarend készítésének elveit, amikor egy-egy felügyelő órarendeket vizsgált át, mégis nagyon sok olyat talált, amely nem alkalmazkodott a pedagógiai elvekhez s az ezek alapján kiadott utasításokhoz: az órarend egyes tárgyaink egymásutánjában, elrendezésében, felosztásában. Tele voltak ezek módszertani s pedagógiai hibákkal. Pedig egyszerű volt az a néhány főelv, amit az órarend készítőinek szem előtt kellett volna tartaniok. Mégis — bármennyire csodálatos is — nagyon kevés volt a kifogástalanul szerkesztett, pedagógiailag s módszertanilag helyes órarend. E közölt minták most világossá teszik s megoldják a kérdést. Arányosan osztják el az órákat s figyelembe veszik a szem előtt tartandó elveket. Itt-ott a helyi viszonyoknak megfelelő változtatás már könnyű lesz s nem bontja meg e minták egységét. Egy aggasztó körülményt látunk csak az órarendeknél. Elborzad a lelkünk, amikor a nyolcosztályos népiskola egytanítós, akár egésznapos, akár egyhuzamos tanítású órarendjét nézzük. Elrettentő munkaterv és követelmény, ami ott előttünk áll! Az órarendről szóló rész tárgyalásánál kiemeli az Útmutatás, hogy „a gyermekeknél az átlagosan napi 4, a nagyobbaknál napi 5 óra szellemi elfoglaltság munkabírásukat erős próbára teszi.” Ha az órarend-mintákat nézzük, mégis azt látjuk, hogy az egyik egyhuzamos tanítású, félórás beosztású téli órarend az egytanítós népiskolában hetenként két, a
