Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 10. szám - Dr. Csoknyay József: A nevelés lélektani megalapozása
249 nének vezetővé. Ezek a tanfolyam elvégzése után oklevelet kapnának s falujukba visszatérve, segédoktatók s idővel oktatók lehetnének (díjazás mellett!) A fentebb említett okoknál fogva a levente-ifjúság nevelése szakavatott pedagógus kezébe való. Ez tehát természetszerűleg falun csak a tanítóság lehet. Köztudomású azonban, hogy a mindenhez értő falusi tanítóság már eddig is annyi és oly sokféle terhet viselt, hogy az üres órái nem okoztak semmi gondot, — mert nem voltak. Mi lesz mármost, ha az eddigi hat osztály helyett nyolcat kell tanítania, nyolc osztály tanításaira készülnie és vázlatokat írnia? Alig marad fölös ideje és energiája a leventevezetésre és mindinkább elmélyülő nevelésre! Kivált, ha esetleg még kántor is, Hangya-elnök, énekkari vezető, kaszinói jegyző, stb. stb! Világos tehát, hogy — ha már a nevelő-irányító munka legkényesebb részét a tanítóságra kénytelen a nemzet rakni, legalább olyan segítséget kell rendelkezésére bocsátania, amely az ő útmutatása, irányítása és ellenőrzése mellett a munka gyakorlati részét eredménnyel el tudja végezni. Ilyen segítséget azonban nem a kiszolgált és a faluban véletlenül található tartalékos altisztek jelentenek, hanem az említett — maradjunk meg a névnél! „levente-akadémiát” végzett komoly ifjak! Újabb időben a népfőiskolák is ifjúságvezetőket akarnak kiképezni. Kétségtelenül hasznos működést fejtenek ki, de a totalitás korában, amikor egyetemes ifjúságneveiésre kell alapítanunk a nemzet jövőjét, nagyarányú vezetőképzésre van szükségünk. Ezt természetesen pénz nélkül, — mint ahogy eddig a cserkészet csinálta, — nem lehet megoldani! Az ifjúságra áldozni kell, ha azt akarjuk, hogy olyan lelkületű legyen, hogy majd ő is áldozzon a hazáért és testvéreiért. Külön probléma a leányifjúság megszervezése és nevelése abban az időben, amikor a fiúk leventenevelése folyik. Ezzel esetleg máskor foglalkozom. A nevelés lélektani megalapozása.1 Irta : dr Csoknyay József. Kopernicusi fordulatnak nevezi egy kiváló pedagógus azt a hatalmas szellemi irányváltozást, amely a modern pedagógiát életre hívta. A múlt század pedagógiája „tanítócentrikus” lévén, a módszer kérdését tekintette alapvetőnek. Az új nevelés elveti a her- barti iskola módszerimádatát és a neveléstudomány középpontjába a gyermeket állítja. Ebben az új nevelési felfogásban két szempont nyer különös hangsúlyt: a tanító egyénisége és legfőképpen a gyermek személyisége. A gyermek került az érdeklődés középpontjába. Stekel szerint ezer esztendő telt el, míg az ember felfedezte a gyermeket, s mi sem természetesebb, minthogy most nagy divat 1 Az Orsz. Evangélikus Tanítóegyesület 1940. október havában, Budapesten tartott közgyűlésén elhangzott előadás bevezető része.
