Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 6. szám - Tállyai István: Gyermekkutatás és személyi lapok
130 Gyermekkutatás és személyi lapok. Irta: Tállyai István. A modern filozófiának és padogógiának Lotze óta egyik sarkköve az érték fogalma. Már a kis gyermek is értékel: igaz, nem igaz, jó, rossz, szép, rút. A legmagasabb értékfajok: igazság, jóság, szépség. Az értékek művelése, a feléjük való törekvés eredményezi a kultúrát, a tudományt, az erkölcsöt, a művészetet, de van gazdasági érték is. Az értékek alkotják a szellem világát s az egyéni lélekben is kötelezők, amennyiben cselekvéseink irányítói. Követésük által felülemelkedünk a természet mechanizmusán, mert nem vagyunk a természeti ösztönök és hajlamok rabjai. így leszünk igazán szabadok, amennyiben az erkölcsi szabadság egyúttal szolgálat és megkötöttség s így leszünk egyúttal erkölcsi személyiségek. Az értékeszmék tűzik ki egyúttal a nevelés célját. Rein Vilmos, bár elimeri az értékek s a pedagógia közti kapcsolatot, a nevelés célját még csak az erkölcsi értékben látja. Pedig az ember minden tevékenysége az érték szempontjából ítélhető meg. Spranger ezért már az összes értékek tekintélyének elismerésében látja a nevelés célját; számba jövő értéknek tehát nemcsak az erkölcsöt tekinti A nevelés útján az érték követeléssé s így személyi eszménnyé kell, hogy váljék. A magyar bölcselet s a magyar pedagógia büszkesége, hogy -— megelőzve más nemzeteket — e gondolatokat két nagy magyar elme hangoztatta legelőször: Böhm Károly, a legmélyebb magyar bölcselő és Schneller István, a személyiség pedagógiájának fenkölt lelkű hirdetője. Böhm „Az ember és világa” harmadik kötetében megalapozza a modern értéktudományt, először hirdetve egyúttal, hogy az egész értékelmélet a nevelés alapja. A szabad, erkölcsi magaslaton álló, mindenirányú személyiség kifejlesztése tehát a nevelés célja, amint dr. Szelényi mondja: A nevelés idegen lelki életre való tudatos, tervszerű behatás magasabb világnézet közlése és az eszményi ember, a személyiség kialakítása céljából. E cél érdekében kell ismernünk a gyermek egyéniségét s a gyermek egyéniségének tanulmányozásának eredményeit a megrögzítés céljából egyéni vagy személyi lapokra vezetjük rá. Az egyéniség figyelembe vétele a tanítás- és nevelésben kétségkívül helyes elgondolása az újabb pedagógiának. Régente úgy kezelték a gyermeket, mint felnőttet s mindegyiket egyformán. Mi haladja túl képességeit, felfogását, azzal nem törődtek. Pedig minden gyermek más-más bánásmódot, fegyelmezést kíván. S ha tömegnevelésnél ez a maga teljességében nem is vihető keresztül, a meglévő egyéniséglapok mégis megóvhatják a tanítót s a nevelőt a kirívó hibáktól. A nevelőnek tehát ismernie kell a gyermek testi és szellemi tulajdonságait. E sajátságokat az ember nagyrészt magával hozza a világra. Hozzájuk csatlakoznak a szerzett tulajdonságok. A következőben beszélni akarunk a tanulók sokféle egyéniségéről, egyéni adottságainak különbségéről, majd a személyi, vagy egyéni lapokról.
