Evangélikus Népiskola, 1941

1941 / 5. szám - Hajas Béla: Az igazgató eszményi képe a nevelő iskolában

112 Hogy folynak a szakkörökben a kísérletek, miként készülnek a gyorsírás, a zene későbbi jelesei jövő pályájukra. Néha oroszlán körmökre bukkan az éber figyelő. Az újabb főigazgatói látogatások figyelik is a különleges tehetségeket. Felkutatták újabban Péterffy Jenő önképzőköri dolgozatait. Az Irodalomtörténet cimü folyóirat­ban egy fiatal kartárs külön cikkben számol be róluk. Hátha hal­lotta volna a tudós ifjú szerző Gombocz Zoltánnak a soproni ifjú­sági magyar társaságban Burns-ről és Petőfiről, Shakespeare három nőszemélyéről, Taine irodalomtörténeti módszeréről s Tolnai Lajos­ról szóló dolgozatait. Maga Beöthy Zsolt ideges büszkeséggel bólin­tott fejével, mikor az egyetemi magyar stílgyakorlatokon Gombocz Zoltán Taine: Angol irodalomtörténetéről véleményét nyilvánította. Egy 27 éves tanítványom 3 év óta a stockholmi egyetemen tanít. Dicsőségéből részt kér a bonyhádi evangélikus gimnázium önképző köre is. Elég ilyenkor az igazgatónak egyetlen • elismerő, szava: a törekvő fiatal lélek attól is lángra gyúl. Az igazgató az iskolai élet főirányítója. Felügyelete mélyebben is belenyúl az iskola világába. Ügyei arra, hogy a tanuló ifjúság vallásos lelkülete a legtisztább irányban fejlődjék. Minden irány­ban támogatja a vallástanárokat, hogy a növendékeket magasztos lelki gondozásban részesítsék, ügyel arra, hogy a szaktanár minden alkalmat megragadjon a vallásos érzület gondos ápolására. Ügyel arra, hogy a növendékek lelke tiszta maradjon. Oda hat, hogy az egyes osztályok növendékei maguk között s az iskola növendékei egymással nagyobb családot alkossanak... a tanári testülettel egyetemben. Ügyel arra, hogy e család tagjait az áldozatra is kész testvéri szeretet szent érzelme kapcsolja össze, s hogy ez a krisztusi szeretet egymás megértésében, egymás javításában, egymás buzdítá­sában, egymás segítésében valóban meg is nyilvánuljon. Az igazgató éles szeme ügyel arra, hogy a növendékek lelké­ben a honszeretet kifejlődjék. Hogy a növendékek megismervén nemzetünk sokszázados hősi küzdelmét s azt a nagy hivatást, ame­lyet a népek életében betöltünk: tudatára ébredjen annak, hogy „magyarnak lenni oly bús, oly nehéz”, de „magyarnak lenni büszke gyönyörűség”! Ismerje meg a tanuló iskolája, városa múltját! Tanulja meg, hogy az iskola mindig a magyar nemzeti szellem vára volt s ma is az; hogy iskoláink a legnehezebb időkben is tudták, mi a kötelessé­gük; hogy az egykor latinul beszélő tanár szavából mily tüzes magyar szellem áradt; hogy Mohács mezején tanáraival együtt hősi halált halt a pécsi egyetemi ifjúság, 1848-ban pedig a diákság és a tanári kar egyképpen hadba vonult. Tudjon arról is, hogy nem­zetünk tagjai egy évezred óta különböző népek fiaiból állanak ugyan, de egy szellemóriás ezer esztendővel ezelőtt oly erős kap­csolatot teremtett e tagok közt, amely ma is sziklaszilárdan áll. Tud­jon arról, hogy a magyar hazának minden rögét hősök vére áztatta; érezze, hogy az egyes községekben emelkedő hősök emléke s a magyar zászló előtt csak kalaplevéve mehet el, hogy a nemzeti hagyományokat tisztelnie kell, mert csak az tud a szebb jövőért küzdeni, aki ismeri nemzetünk hősi múltját. Erre a nagy küzde­

Next

/
Thumbnails
Contents