Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 5. szám - Dr. Garai József: A gyermekhibák újabb magyarázata
104 A gyermekhibák újabb magyarázata. Irta: dr. Garai József. (Folytatás.) Az újabb irányok abban egyetértenek, hogy a lelki élet jelenségeinek magyarázatában a tudatalatti lelki életnek igen nagy szelepet tulajdonítanak. Evvel magyaráz Freud, de Adler felfogása is ezt mutatja. Míg azonban az előbbi a tudatalatti élet okát kereste, addig az utóbbi a kutatás irányát a cél feltárásában látta. Mindkét irány analitikus, csakhogy az egyik az okot, a másik a célt analizálja. Ranschburg, ki orvosi szempontból és mérsékelt kritikával vizsgálja az egész mozgalmat, megállapítja azt, hogy a gyermekek nevelése, továbbá a felnőttek nevelése és önnevelése szempontjából igen jelentősek e mozgalmak, azonban az óvatos kritika megokolt velük szemben. Azt írja továbbá, hogy „azonban test- és elmetani jelentősége ép alakú szervezetben oly nagy volna, mint Freud iskolája állítja, azt tagadnunk kell”.11) Adler felfogásának előnyét és használhatóságát éppen abban kereshetjük, hogy vele szemben elesik Ranschburg ezen utóbbi kritikai megjegyzése. Egyéb gyermekhibák, melyeknek magyarázatával már e helyen nem foglalkozhatunk: az oknélküli panaszkodás, a kínzás, mente- getés, ellentmondási hajlam, tehetetlenség, káröröm, irigység, gyermekkori hazugságok, az elkényeztetett, elhagyott és az ú. n. rossz gyermekek problémája. E hibák individuálpszichológiai közös magyarázata az előzők alapján közelfekvő. Mindig az a kérdés lebegjen szemünk előtt, mi a célja a gyermeknek. Ennek felderítése, kivizsgálása után lehet csak szó nevelési beavatkozásról. 3. Miután a gyermekhibák ily magyarázatát megadtuk, úgy véljük, hogy nagyon célszerű dolog volna az előbb említett két felfogás alapjainak egyesítése. Azaz: kutassuk ki a célt, de keressük meg az okot is. És amikor így járunk el, az a meggyőződésünk — különösen az okra vonatkozólag —, hogy e téren egységes magyarázattal nem szolgálhatunk. Nem járhatunk el úgy, mint azt Freud tette. Semmiféle egységes okalapot nem kutathatunk ki. Meggyőződésünk azonban az, hogy egységes célról már lehet beszélni, különösen a gyermekkor kezdetén. Éppen ezért fontos kérdés volna, hogy a gyermekhibák megelőzéséhez hozzájárulhassunk, annak a pontos kivizsgálása, hogy mily célok vezethetik a gyermekeket az egyes korokban. Ebben látjuk éppen az individuálpszichológia jelentőségét, hogy e téren a kezdeményező lépéseket megtette. Ne feledjük el azonban, hogy az oki és a céli szemléletmódot egyesítsük. Az ok nem lehet általános, de a cél egyes korokban megegyezhet (uralkodási vágy, környezeti középpont, stb.). Adler megadta a meggondolás alappillérét, a célt, erre nyugodtan lehet építeni. Végeredményben az ok legtöbbször kívül van az egyénen, de a cél benne. Ilyen meggondolásoktól vezérelve lehetne elemezni és bizonyos tekintetben közös céljukat tekinteni a már fentebb említett gyermekhibáknak. Mivel pedig a gyermekkori hazugságok problémáját más megvilágításban is már igen sokan tárgyalták, azért e helyen azt említjük meg. * U) Ranschburg: Az emberi elme. II. 103. 1.
