Evangélikus Népiskola, 1941

1941 / 4. szám - Könyvismertetés

94

A 86 oldalas könyv lapunk szerkesztőségében vagy dr. Csok- nyay József tanítóképzőintézeti tanár címén rendelhető meg 2 P-s árban.

Bakó József: Mélybe — mégis fölfelé. Versek.

Bakó Józsefet nem kell bemutatni olvasóinknak. Jó neve van már a magyar irodalomban is. Helyet kíván és talált ott eddigi költői, írói munkássága. E verskötete tehetsége izmosodását tükrözi felénk. „Elakadt pehely“ címmel ír önmagáról mélységekben járva s onnan az ihlet szárnyain mégis fölfelé szállva. Sokszor kesernyés daccal néz szembe életének sok mardosó gondjával. Talán az élet nagy ellentétei indítják lelkét a legmegrázóbb költői megnyilatkozásokra. Ilyen: Ahogyan iszom c. verse.

„Testvérem a csői pásztor,

Tegnap vele heverésztem,

Nevelő apám a püspök, nála vagyok vendégségben.

Titkok titka, de mély-pont, hol a pásztorok szunnyadnak.

Álmodunk a magasságról, amely ébren láthatatlan, engem néznek, ahogy iszom poharamból a magasban.”

Megkapó kép: A két inas. Önvallomás: „Ügy mondják“ és „Nem akartam“, mert kimondja nyíltan: „A világot festett játékként, néha bizony csak úgy kezelem.“ Vagy:

„Bocsáss meg nekem, falunk szegénye! mivel egykor én is belédmartam; negyven év lépcsőjén sírom most el, hogy gyermek voltam, meg éhes is, de szívemmel én nem akartam.”

Néha azt hisszük, hogy valóban „Formák és vonalak játéka“ verselése, ami a kötet második verscsokrának a címe. Könnyen bánik a formákkal, szavakkal, mint olyan költő, akinél a verselés nem becsvágy vagy hírnév kérdése, hanem lelki szükséglet. Ott is költői meglátások állnak előtte, ahol más ember nem lát költői gondolatot. Az egyszerű nép világa, a szegénység vonásai, anélkül, hogy bántó színekkel emelné ki azokat, a kedvelt megnyilatkozásai. „Asszony“ és „Szemben az otthonnal“ cím alatt sorakoznak talán a legnagyobb mélységekből feltörő, nem egyszer nyers erővel, de sohasem mesterkélt, hanem mindig az őszinte lélek szárnyalásával viharzó érzések és gondolatok.

Üti benyomásait tisztavizü forrásként csurgatja felénk a „Fényképek” c. sorozat. „Uzsoknál” megkérdi:

Vízesés súgd meg most nekem, milyen is volt akkor a bátyám, mikor átment az élet határán!

A faluról városra kívánkozott pirospozsgás, szegény rokonleány: „Roszka“ tragédiája az, hogy ifjúságát és kedvét beleszőtte a gépekbe a „A lelkében élt rétek helyett már villany virágok nyílnak“. „Ritkán nevet csak, néha köhint” „S édesanyjának sírva súgta, amit