Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 12. szám - Műhelyünkből - A Biblia a bibliai történet tanításában
321 Ezúttal a tanítás harmadik részével (alkalmazás, megerősítés) kívánok egy gondolatot kiemelni. Nevezetesen azt, hogy ez a rész nem feltétlenül arra van beillesztve a módszeres eljárásba, hogy ott minél több ú. n. tanulságot vonjunk le, vagy vonassunk le a tanulókkal. Ha a történet tárgyalása közben odaállítottuk az alapgondolat reflektorának sugárkévéjében a gyermeket a történetben cselekvő Isten elé, akkor már nincs is szükség különösebb mértékben az alkalmazásra. Mert elvégezte azt már a tárgyalás közben a felébresztett lelkiismeret. Megelégszünk ilyenkor azzal, hogy röviden, de teljes őszinteséggel odahelyezzük a gyermek szívére azt, amit Isten a tárgyalt bibliai történettel neki mondani akar. Tehetjük, ez a magunk szavaival, beleszöhetjük egy rövid, áhítatos imádságba vagy kifejezhetjük egy odaillő énekverssel, vagy szentírási idézettel. Végezetül azt kell különösképpen hagsúlyoznunk, hogy ha szavunk a kijelentéstől eltér a vallásoktatásunk elveszti célját és értékét. Ez pedig azt jelenti, hogy a mi beszédünk állandóan a legerősebb felkészültség alatt van. A bibi. tört. tanítása az egyik legnehezebb feladat, mert nern egyszerű továbbadás az, hanem állandó küzdelem, amely arra irányul, hogy a gyermek számára lefordítsuk az Igét, és a mienktől teljesen különböző személyiségéhez, nyelvéhez, fogalmaihoz alkalmazzuk azt. Kedves Kartársaim! Valahányszor a vallásoktatással összefüggő kérdésekről kell írnom, vagy mások előtt szótanom, kezdetben mindig úgy érzem magam, mint akinek nyíltan a szemébe mondják s a fejére olvassák a kontárságnak és nagyképűségnek a vádját. Amikor azonban hozzákezdek a probléma megoldásához és megtapasztalom, hogy Isten kegyelme minden felmerülő, leküzdhetet- lennek látszó nehézség és keserves gyötrődés ellenére is velem van, akkor egészen máskép látom az ilyen természetű feladataimat. Ezzel a vallomással kapcsolatban két gondolatot szeretnék minden egyes K. Kartársamhoz személyes üzenet gyanánt eljuttatni. Az egyik ez: ha az Isten minket, szürke néptanítókat kitüntetett és megbízott azzal, hogy mint vallástanítók az Ö Igéjét hirdessük, akkor nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is szavunkat hallatni mindannyiszor, amikor az Ő kicsinyeinek az Igével való táplálásáról van szó. A másik azt, hogy: akit Isten küld azt kötelezi is és tőle ereje teljességét kívánja. Erőnk teljességével kell tehát részt vennünk a vallásoktatásban s azzal összefüggő minden munkában. így remélhetjük, hogy Isten kegyelme velünk lesz s belehelyezi szívünkbe annak az égető szükségnek érzését, hogy kell nekünk Isten szavát szótanunk! Adakozzunk a Gyógyházra! Gyógyházalapunk 5 P időközi kamattal 1865'10 P-re gyarapodott, a kemenesaljai gyűjtés 963'92 P. — Az adományokat lapunkban köszönettel nyugtázzuk és kérjük azokat postautalványon Várkonvi Endre pénztárosunk címére: Budapest, I., Bécsikapu-tér 9.
