Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 2. szám - Sátory Vilmos: A csekélyebbértékűség érzetéről
57 meivel kapcsolatos. Ez abban a korban lép fel, amikor az ösztön domináló szerephez jut. Oka hasonló az előbbiekéhez. A megfelelő szervek nem készek, avagy más olyan fogyatékosságok és hibák állanak fenn, melyek a házasságra alkalmatlanná teszik az egyént, akár férfi, akár nő az illető és megvan a cs. é.-nek alapja. Az illető sohasem fogja bevallani sem önmaga, sem más előtt, miért fél a másik nemtől és a házasságtól, sőt, legtöbbször magának sejtelme sincs a valódi okról. Ellenben a másik félben keresi a hibákat a legmakacsabb módon, amik szerinte visszatartják a normális viszony követésétől és a házasságtól. Kerüli a másik nemet, hogy alárendelt, szégyenteljes helyzetbe ne kerüljön. De ahol találkozik vele, ott uralkodni akar felette, nehogy önmaga, vagy más előtt egy pillanatra is gyengébbnek tűnjék fel. Felnőttben ugyanolyan különc, kellemetlenkedő ember lesz, mint a fentebb vázolt nehezen nevelhető cs. é.-ű gyermek. Folyik benne a harc az ösztön és az azt gátló gyengeségek között és az eredmény legtöbbször különféle fokú neurosis. — Nehéz dolga van a pszichiáternek ilyen egyénekkel! Ila odakerülnek, ellenségként állnak vele szemben, gyógyításának eredményében eleve kételkednek, engedelmesség helyett ők akarják az orvost befolyásolni, mert annyira érzékenyek, hogy még az orvos uralmát, felsőbbségét sem hajlandók tűrni maguk felett. Az érzékenységre határozottan szükségük is van. Ez adja a meg-megújuló »bizonyítékokat« felfogásukhoz, mert ha a másik nem ily »bántó«, ily »sértő«, akkor az ő felfogásuk a helyes, hogy t. i. nem kívánják a kapcsolatot vele. Egyik fajtája ennek a neurotikus állapotnak, amelyben az egyén valamilyen betegsjéget nagyít fel életében elhatározó nagyságúra. így ismernek olyan betegeket, akik luetikus fertőzéstől félnek, illetőleg ezt a könnyen hihető félelmet használják fel egyéb fogyatékosságuk elfedésére, hogy ne kelljen nőhöz közeledniük és megnősülniük. Feljegyeztek orvosok olyan esetet is, amikor a fertőzést tényleg meg is szerezték, — félelmük igazolására. A nevelő szempontjából persze ezek az esetek csak annyiban érdekesek, mert ezek eredete is a gyermekkorba nyúlik vissza és ott is lehet elejét venni. A felnőtt korban már csak nehéz és hosszas idegorvosi kezelés javíthat helyzetén. A fiatalkorban cs. íé.-tel sújtott gyermekről könnyen lehet eljutni ahhoz a fel- nőtthöz, aki a maga életkorának helyzeteiben, így szexuális téren is állandóan háttérbe szorul. Csakhogy az ösztönöknek ilyen tartós elszorítása már betegséget, neurosist eredményez. Érdekes megjegyezni, hogy a cs. é.-ből kifolyólag az ilyen egyének álmai mily nagy jelentőséghez jutnak a pszichiáter előtt. A hatalmi vágy, a félreszorult és álutakon érvényesülni akaró ösztönök az álmokat i§ irányítják, a hozzáértő orvos meglátja a való (ébrenlét) és az álom közti szoros, logikus párhuzamot, ami azt az előnyt jelenti számára, hogy felhasználhatja gyógyeljárásában, vizsgálódásaiban paciensei álmait. Erre azonban nem terjeszked- hetem ki. Ha sikerült fenti soraimmal az érdeklődést a cs. é.-re és az azzal bővebben foglalkozó individuális lélektanra irányítanom, akkor elértem célomat. Sátory Vilmos.
