Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 1. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész
38 adj erőt a gyengének, hogy ne tántorogjon bús életsivatagon, hogy Isten mosolyát ne árnyékolja be a szeretetlenség a lelkén. 'Hogy elkészíthesd ennek a szomorú jelennek, örömteli szebb jövendőjét! Páter Jenő. EGYESÜLETI ÉLET — HIVATALOS RÉSZ Előadói jelentés a magyarországi evangélikus egyetemes tanügyi bizottság részére az evangélikus népoktatásügy állásáról: 1939-ben. Beterjesztette az országos tanítóegyesületi titkári jelentés néhány adatával kiegészítve Somogyi Béla népisk. előadó. I. Általános áttekintés. A mai történelmi idők hatása érinti evangélikus népoktatásügyünket is. Nemcsak nagy nemzetnevelő hatása van az elmúlt év jelentős történeti eseményeinek, hanem a Felvidék és Kárpátalja területi gyarapodásával növelte az evangélikus iskolák és tanítók számát is. A felvidéki részen 15—18 iskola körülbelül 28—30 tanítóval került vissza hazánkhoz. A visszatérés boldog örömújongásába csak áz a körülmény sző bele sötét színeket, hogy mindez nem történhe e;t áldoz a ok nélkül. Ugyanakkor a tani óságo. azért is kétszeresen érinti ez az önzetlen, hősi önfeláldozás, mert az uj honfoglaló hősök között vannak olyan leventehősök is, akiket az elmúlt két évtized tanítói munkája nevelt iskolában és leventeintézményen át derék magyar honvédekké. Az országgyarapítás nagy nemzeti öröme kiemelkedő mozzanata volt minden nagyobb, különösen egyházkerületi tanítóegyesületi közgyűlésének, mégis legnagyobb ünnepe a tiszai egyházkerületi s a Nógrád-Hont-Barsi egyház- megyei Tanítóegyesületeknek. Köszöntsük Isten-hozottal e helyről is visszatért magyar evangélikus iskoláinkat és azok tanítóságát. Üdvözöljük az evangélikus népoktatásügy uj munkásait. Nem ismeretlen földre, nem idegenek közé tértek meg, hanem a sokgyermekes nagy családba köszöntött be a sokat próbált és sokat siratott gyermek. Testvéri szívvel öleljük keblünkre mi evangélikus tanítók a 20 éves elnyomatás rabságából kiszabadult pályatársainkat s mindent megteszünk, hogy könnyen bele tudjanak illeszkedni a hazai evangélikus népoktatásügy rendszerébe s mielőbb szerves összetartozással legyenek építő munkásai a közös céloknak: az anyaország és anyaszentegyházunk nagy, szent építő törekvéseinek. Különös feladatunknak ismerjük mi, akiket tanító- társaink bizalma egyesületek élére állított, hogy megismertessük a visszatért testvérekkel azt a szellemet, amely mint evangélikus szellem a magyar nemzeti gondolat mellett iskoláink lelki arcán kialakulóban van. Irányt kell mutatnunk a célok felé, mert ma minden evangélikus iskola őrház, -a nemzeti eszme és egyházias szellem őrtálló bástyája. Egy érzésben kell szívünknek összedobbanni, egy célért kell mindnyájunknak fáradozni: magyar hazánk és benne evangélikus egyházunk régi nagyságának visszaállításáért és a még rabságban levők, a szenvedések iskoláját sínylődve járók felszabadításáért. II. Fontosabb új rendelkezések, állami s egyházi intézkedések. Zsinati törvényünk nyomán szabályrendeletek készülnek. A már életbeléptéiéit törvénycikkek rendelkezései alapján az evangélikus tanítóság az egyházkormányzat s általában az egyházi élet terqn nagyobb képviselethez s ezáltal szélesebb körű munkafeladathoz jut. A tanítóságnak ez a bevonása az egyházépítő tevékenységbe már megkezdődött s bizonyára sok áldásos gyümölcsöt terem. Külön törvény- és szabályrendelet-szakaszok nélkül is megkeresi egyházunk a tanítót s munkáját mind szélesebb körben állítja az egyházépítés síkjába. Igénybeveszi idősebb, tapasztalt tanítók tevékenységét, amikor tisztségekkel ruházza fel és számít munkásságukra. így kerül tanító újab-
