Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 11. szám - Kántori rovat
291 KANTORI ROVAT Rovatvezető: dr. Gárdonyi Zoltán soproni ev. tanítóképző-intézeti tanár. A káníorhiany megelőzése. Irta: Hamar Gyula tanügyi főtanácsos, ny. igazgató, Sopron. Az evangélikus kántorképzés és képesítés mindeddig tanítóképzőintézeteinkben történt. Az evang. tanítóképzők ének- és zenetanítása régebben teljesen a kántorképzést szolgálta. Tanítóképzőink régebben nem is adtak ki külön kántori okleveleket: a tanítói oklevelek egyúttal a kántori teendők végzésére is jogosítottak. Egyházunk mindenkor egyenesen el is várta tanítóképzőitől, hogy a kántorképzésre éppoly gondot fordítsanak, mint a tanítóképzésre. Tette ezt pedig az egyház főleg azért, mert biztosítani akarta mindenkori kántorszükségletének ellátását. A felekezeti tanítóképzők fizetéskiegészítő államsegélyének kezdete óta az állami tanítóképzőkben is van kántorképzés. A hazai evangélikus kántorképzésnek sokáig nem volt egységes tanterve, sem vizsgálati, ill. képesítési szabályzata, következésképpen a képzés, valamint a képesítés intézetenként más és más — legtöbbnyire alacsony — színvonalú volt. Végre a soproni evang. tanítóképző-intézet kezdeményezésére a hazai evang. egyházegyetem elfogadta és egységesen kötelezővé tette a máig is érvényben levő országos evang. kántorképző tantervet és vizsgálati szabályzatot (megjelent a magyarországi evang. keresztyén egyház 1927 október 27-iki rendes egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvében), melynek tantervi részére a vallás- és közoktatásügyi miniszter az állami tanítóképzőket is kötelezte. Az immár 13 év óta érvényes rend szerint történt kántorképzés a korábbi időszakhoz képest tagadhatatlanul nagyobb eredményt ért el nemcsak a régebbieknél képzettebb kántorok számának gyarapodása tekintetében, hanem a kántorok körében az egyházi énekés zeneügy iránt való fogékonyság és érdeklődés fokozása tekintetében is, ami természetesen javára volt és van egyes egyházközségeinknek, de közegyházunknak is. Természetes, hogy annyira képzett „muzsikusok", mint aminőket a zeneakadémia képez, nem várhatók el a tanítóképzőktől, azonban azokkal az intézkedésekkel, amelyek az evang. kántorképzés országos, egységes tantervében és vizsgálati szabályzatában foglaltatnak, egyházunk 13 év óta biztosította az ezidőszerinti kántori teendők megfelelő ellátását. A kántori teendők végzésének kötelezettségével járó, ú. n. kántortanítói állás a legújabb időkig óhajtott állás volt evang. tanítóink szemében, azonban a kántori javadalmaknak a fizetéskiegészítő államsegély szempontjából az amúgy sem fényes tanítói fizetésbe való túlértékelt beszámítása miatt mindinkább megnövekedtek a panaszok a kántortanítók körében. A kántortanítók az iskolán kívül végzett külön kántori szolgálatuk nyomán nem érzik többlet-munkájuk anyagi megbecsülését a csak osztálytanítói teendőkre kötelezett kartársak anyagi ellátásához viszonyítva; tehát arra törekednek s mozgalmat indítottak, hogy a kántori szolgálat külön méltánylásban részesíttessék. Értesülésünk szerint már megkezdték a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban a kántori javadalmaknak a tanítói fizetésekből való kihagyás szempontjából az összeírásokat és előzetes számításokat, de hogy mi lesz a dolog vége, azt még
