Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 11. szám - Hajas Béla: Lehr Albert Sárszentlőrincen
281 dött benne. A községházán a szomszéd szobából hallgatta ki a jegyzővel tárgyaló felek beszédét, hogy jegyezhessen. Különösen szerette az öregasszonyokat hallgatni. Ezeknek eredeti beszéde a magyar nyelvnek sok rejtett titkát felfedte előtte. A Toldi Commentár bevezetésében s egyik akadémiai felolvasásában (1905) elárulja, hogy 1865-ben kezdett gyűjteni. Ezt a vallomását a magunk részéről úgy értelmezzük, hogy ekkor fogott határozott céllal a gyűjtéshez s akkor volt alkalma először megismerkedni a Nép-pel, annak szokásaival, gondolkodásával, beszédnívójával s akkor volt alkalma először tanulmányozni, hogy képződik a nyelv s hogy fejlődik a nép ajkán. Mert a nyelv beszéd közben fejlődik s a nyelvésznek az a feladata, hogy az így fejlődő nyelvet megfigyelje, leírja és törvényeit kikutassa. Kutatása kiterjedt a népszellem sokirányú megnyilatkozására. Ma már nem is tud Sárszentlőrinc arról, hogy ott valamikor ijesz- tős mesék is voltak divatban. Tán el is kallódnak, ha Lehr Albert föl nem jegyzi s a Magyar Nyelvőr-ben közzé nem teszi őket. A rokonértelmű szavak gyűjtése iránt érzett vonzalma nagyon korán megnyilatkozott. Bárhonnan nyerte az indítást, bizonyos, hogy a műveiben felhalmozódó gazdag nyelvi anyag gondos összegyűjtése Lőrincen már javában folyik. Az indítás visszanyúlik a soproni önképzőkörig s eljut azokhoz a tanárokhoz, kik Lehr Albertet tanították. Köztük van saját édes- atyja is. A költők értelmezését és magyarázását megkövetelte a szavalás művészete, ebben pedig Lehr Albert igen nagymester volt Meglett korában is szívesen szavalt a nyilvánosság előtt. Napjainkban újabb érdeklődés mutatkozik az előadás művészete iránt. Elég Csengery Jánosnak, Gyomlay Gyulának és Nagy Adorjánnak idevágó cikkeire utalnunk. A két első utal Lehr Albert magyarázataira. Ha nem egyszer tévedésre mutatnak is rá, igazolják, hogy Lehr Albert helyes érzékkel felismerte, mire van szükség az irodalom és nyelv tanításában. Tanulmányait azonban nem érezte befejezettnek. Három évi tanári működés után az egyházmegyéhez intézett levélben lemondot tanári állásáról. A fenntartóság be is töltötte helyét Támer János teológussal. Major Lajos is lemondott, helyébe Wiesner Boldizsár került. Lehr Albert pedig egyházi hatósága útján folyamodott Székács Józsefhez, a Glosius-féle ösztöndíj elnyerése céljából. Nyilván meg is kapta, mert az 1868/69. évben külföldön járt. Főleg Halléban hallgatott összehasonlító nyelvészeti, ókori irodalomtudományi és bölcseleti előadásokat. Nem gondol a papi pályára, szívvel-lélekkel a nyelvészetre adja magát. Az sem biztos, hogy Lőrincre megy vissza, hiszen bátyját: Zsigmondot, már korábban lefoglalta a pozsonyi líceum. Torkos László, a soproni öregdiák, a pesti gimnáziumba került. A közép- és főiskolai igazgatók valóságos nyilvántartást vezetnek tanári alkalmas hallgatóikról s kérés nélkül is ajánlják őket a középiskolák figyelmébe. A lőrinci iskolához néha 5—6 tanárt is ajánlanak. Ezenkívül az egyházmegye is figyelemmel kíséri a jelesebb teológusokat. Gyurátz Ferenc is Lőrincre kerülhetett volna, ha Kővágóőrs előbb le nem foglalta a maga részére. Mindenkit figyelembe vesznek, akiről a bizottság tagjainak tudomásuk van. Lőrincen azonban újabb tanárváltozás készül. Támer és Wiesner külföldi egyetemre indul. Az aug. 4-iki gyönki tanárválasztó gyűlés határozta alapján az esperes Lehr Albertet és Gombon Miklóst hívja meg. Mélyen gondolkodó fejek, nagyra hivatott, tudós nevelők. Az 1869/70. iskolai évet tehát Scherer, Lehr és Gombon kezdte meg. Lehr Albert fokozott mértékben folytatja a munkát, de a
