Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 10. szám - dr. Garai József: A játék egy újabb nevelési rendszerben
250 lás van, hanem mulatság. Nem folyik »komoly« munka.«) A mulatság könnyedséget, lazaságot, passzivitást jelent, a játék ellenben aktív tevékenységet. A fő tévedés Claparéde szerint, hogy a gyermektől azt kívánjuk: kötelességérzetből, az elvont tárgy iránti tiszteletből tanúsítson érdeklődést. A gyermek nem felnőtt; nála más érdekek vannak az organizmus középpontjában, mint a felnőtteknél. A gyermek számára nem léteznek a társadalom értékei. Ezeknek az értékeknek helyét a gyermekkorban egyetlen természetes tevékenység fogja el: a játék. (Vége következik.) A játék egy újabb nevelési rendszerben. Irta : dr, Garai József, soproni evangélikus tanítóképző-int. tanér A gyermek tevékenységei közül a felnőttek megfigyelési köréhez legközelebb a játék esik. Ahol gyermek van, ott játék is: a gyermek játék nélkül el sem képzelhető. A játékot leggyakrabban a munkával szokták összehasonlítani. Minden összehasonlításnak azonban meg kell adnia nemcsak a különbséget, hanem a hasonlóságot is. E két megnyilatkozási forma hasonlósága abban van, hogy 1. mindkettő tevékenység, melynek eredmén3-e lehet u. az; 2. mindkettő lehet szabad tevékenység. Szabadon, kémszer nélkül is végezhet valaki munkát. Különbségek: 1. a játék önmagáért van, reális ''célja nincs, a munkának igen. Ezért, ha a gyermek játszik, magát a tevékenységet akarja és nem az eredményt. Felépíti homokvárát: játékát nem fejezte be, lerombolja és újra kezdi. A hasonlóság 2 pontja egyúttal azonban különbözőséget is jelent. Ugyanis 2. ha az indítékokat nézzük, azt találjuk, hogy a játék, spontán, szabad megnyilvánulás, míg a munka közvetlen indítéka sokszor, de nem mindig: A kötelességtudat; 3. a játék a játszó alanynak kellemes, benne gyönyört kelt, a munka nem mindig. Ideális ezek szerint természetesen az volna, ha mindenki számára a munka a lelki alapokat, indítékokat tekintve csupán, játékká válna; 4. a munka megélhetési forrás sokszor, a játék soha sem tekinthető annak. Aki játékból élne meg, annak számára <ez már munka volna. Ezért a játék legcélszerűbbb definicióját így adhatjuk: a játék oly szabad tevékenység, melyet önmagáért élvezünk.1 Kornis szerint »a játszó alany álláspontjából nézve, subjektive a játék öncélú, szabad tevékenység.«2 A fiatal lény játékában objektíve messzemenő célok rejlenek, melyeket a játék pillanatnyi körén túl kell keresnünk.3 Célszerű dolog a játék fogalmának tisztázása után még egy, a kérdéssel szorosan összefüggő problémának egyelőre filozoófiai megoldásait áttekinteni. Kérdés: miért játszik a gyermek? E kérdésre adnak feleletet a következő elméletek: 1. a Lazarus által kifejtett üdülési elmélet, mely szerint a gyermek azért játszik, hog}7 elfáradt (testi és szellemi) szervezete felüdüljön. 2. H. Spencer által kifejtett erőfölösleg elmélet: a játékban fölösleges erőit vezeti le a játszó alany. Az elsőre elég egy megjegyzést tenni, mely