Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 10. szám - Somogyi Béla: A Kárpátok gerincéig…
246 Inunkaévében vezetők és vezetettek kicsiny nyája egyaránt bátran indul el és biztosan halad a kitűzött célok felé. Halad és elérkezik a célhoz, mert az Ur tetszésében jár, aki nekünk adta az ő országát. S. B. A Kárpátok gerincéig ... Elhangzott a szó, a legelső magyar ember szava... Elindult szinte végtelennek látszó sorokban a magyar honvédsereg mindennap új dicsőség virággal hintett útjára lépve. Diadalünnep, örömmámor és könnyeket síró boldogság napfényes sugárözöne ragyogta be ezt az új honfoglaló útat Nem lehet feledni a rádió hullámain ide, a legszélső nyugati határra szűrődő örömrivalgást, a kormányzó bevonulásának soha nem látott lelkesedéssel kísért ünnepi diadalmenetét! Milyen megrendítő és felemelő az a tudat, hogy nyugattól keletig majdnem teljesen a régi távolságban visszajött az országhatár szélessége s hirdeti a régi dicsőség emlékét. Mindennap új és új lelkesedés lángjai csaptak fel a nyári nap tűző melegével versenyző perzselő tűzzel, amint újabb meg újabb területre vonultak be Horthy katonái. Felemelő érzés volt a zamatos erdélyi magyar nyelv hangjait magunkba szívni. Milyen üdén, tisztán és hamisítatlan bájjal zengett a drága magyaf szó a szónokok ajkán! Mennyi mélység és tűz, erő és lendület volt a szónokok köszöntésében! Mi tanítók örömmel láthattuk, hogy titokban s elnyomottan is megőrizte a gyermeksereg a magyar nyelvet. A román iskolába járó leánykáknak hiába tiltották meg a magyar beszélgetést a szünetek alatt. Inkább hallgattak! De ha maguk közt maradtak, ismét édes anyanyelvűk zengett fel ajkaikról! Hány hasonló megnyugtató mozzanata volt a magyarság megőrzésének a felszabadulás óráiban! A szó mellett mélységesen a szívbe ágyazott magyar érzés tört fel tisztán és erővel teljesen! Nem tudta elfojtani a legvadabb rémuralom nyomása sem! Erős és tisztán megmaradt ragaszkodás fogadta az országnagyobbítás boldogító tényét az egész vonalon! Húsz év óta rejtegetett zászlók villantak elő s kerültek a diadalívekre! Megmaradtak és új, boldog napra varridtak az elnyomatás után ezek a drága, szent nemzeti ereklyék! Milyen megnyugvás, hogy történelmi viharok után is mélyen él a nemzeti érzés, a magyar felszabadulok ragaszkodó szeretete hazájuk iránt! Pedig végiggázoltak rajta és becsmérelték, gyalázták, ahol csak érték. Varázsa van e földnek, hogy nem tud tőle elszakadni, aki ide volt gyökerezve sorsával és őseinek porladó csontjaival. Milyen megnyugtató, hogy így egymásra talált a magyar: erdélyi és dunántúli, felvidéki és alföldi! Hiszen együtt ölelkeznek ott a felszabaduló határok kapuinál! Testvér várja testvérét, magyar szív a magyar szivet! Kelet visszatérése ünnepnapjai után mi lehetne más a tanítói szív óhaja, a magyar tanító vágya, mint az, hogy maradjon meg a
