Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 9. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész
241 Kiss József. Kiss József, a soproni evangélikus népiskolának volt igazgatótanítója, az 1939/40. tanév elején vonult nyugalomba. Azon tanítók közé tartozott, kikről sok-sok szépet lehetne írni, de lehet őt pár szóval is jellemezni: Kiss József az ideális magyar tanítónak egyik jellegzetes képviselője; tanító a szó legnemesebb értelmében, ki a reábízott tanulóifjúságnak nemcsak tanítója és nevelője, hanem édesatyja, testi és lelki gondozója, papja, jótevője, játszótársa és szolgája volt. Osztályában — ahogy a viszonyok éppen kívánták — megtaláltuk a templom csendes fenségét vagy a szülői ház fesztelen bensőségét éppúgy, mint a játszóhely hangos jókedvét vagy a jól berendezett és jól vezetett műhely komoly munkájának egészséges ütemét. Nem hiányzott ott azonban sohasem a derű és napfény, mely szeméből sugárzott és szívének melegéből táplálkozott. Pedig az Élet beh sok sebet ütött rajta! Kiss József iskoláit Sopronban végezte és a soproni tanítóképzőintézetben 1899-ben kitűnő eredménnyel tette le a tanítóképesítő vizsgát. Tanítói működését ugyancsak Sopronban, a Lahne-intézetben kezdte meg. 1907-ben a soproni evangélikus gyülekezet választotta meg tanítójává. Először az árvaházban elhelyezett, ú. n. külvárosi iskolában tanított. Az akkor még körülbelül százas létszámú osztályokban való tanítás nehéz feladat elé állította a fiatal tanítót, mert ezen osztályokba csaknem kivétel nélkül nem magyar anyanyelvű és nem könnyen fegyelmezhető gyerekek jártak. Itt ismerte meg a nemzetiségi vidéken működő tanító nehéz munkáját, itt lett igazi néptanítóvá. Mindenekelőtt hiányos német tudását egészítette ki komoly, rendszeres és lelkiismeretes tanulással. Olyan behatóan és nagy gonddal készült óráira, hogy minden tekintetben eleget tudott tenni kötelességeinek és a vizsgákon mindenki csodálkozott, hogy ez a tősgyökeres magyar ember milyen helyesen és nyelvtanilag is kifogástalanul tud elbeszélgetni tanulóival német nyelven is. Kiss Józsefet természete az alsóbb osztályok tanítójává pradestinálta. Az először iskolába kerülő kis tanulók tanításának és nevelésének nagy mestere volt. Azt a titkot, hogyan kell az iskolába lépő kis nebulókkal az iskolát megkedvelteim, hogyan kell őket rendre, tisztaságra, figyelemre szoktatni és velük a munkát játszva megszerettetni, nálánál alig ismerte valaki jobban. Azért évtizedeken át felváltva az első és második osztályt tanította példás eredménnyel. Hogy a soproni evangélikus népiskola a többi között az írástudásban elismerten kiválót tudott elérni, az elsősorban őneki és Neubauer Jánosnak és az intencióikat és módszerüket követő fiatalabb tanítónőknek és tanítóknak köszönhető. Ritka lelkiismeretes tanító volt. Minden nap délután ott ült az irodámban vagy az osztályában és gondosan nézte át tanulóinak irkáit és sokszor órákon át dolgozott a következő napi vázlaton. A sors a gyermekáldást megtagadta tőle és így azt a nagy szeretetet, ami szivében lakozott, a rábízott tanulókra pazarolta.
