Evangélikus Népiskola, 1940

1940 / 9. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész

társadalmi erőkre támaszkodva a nagyközségek és városok napközi otthonait szervezzük meg, építsük ki, és mint munkaközösségeket, kapcsoljuk a népiskolához, hogy ezáltal az ev. népiskola mindjobban megfelelhessen feladatának és emelje ennek tekintélyét és méltóságát.

Az egyházmegyei közgyűlés fenti 2 javaslatot 1940. évi július hó 1-én egyhangúlag elfogadta és pártolólag terjeszti fel az egyházkerületi, ill. az egyetemes közgyűléshez. G. S.

Graf Samu.

Hosszú, hűséges munkálkodás után nyugalomba vonult. Otthagyta tantermét, hol 4 évtizeden át fáradhatatlanul hintette növendékei szívébe a nemes magot, otthagyta az iskolát, melynek korszerűsítése és felvirágzása érdekében szüntelenül dolgozott és kilépett a soproni evang. tantestület kebeléből, melynek 35 évig megértő kartársa, 15 éven át buzgó, közismert vezetője volt. Nem akartuk elhinni, hogy ez a nap is bekövetkezhetik. Annyira megszoktuk irányítását, annyira becsülte mindenki vezető- állásában, hogy nem is gondoltunk e téren változásra. Egészsége is szinte közmondásos volt. A sok munka mintha megacélozta volna szervezetét. A fáradtság jelei sohasem látszottak rajta. Teljes testi és szellemi frissességben vonult a nyugalom ölelő karjaiba, hogy szabadon élhessen családjának, kedvteléseinek, hogy tetszése szerint felkereshesse és zavartalanul élvezhesse a szép természetet, melyért mindig rajongott és lelkesített szóban és írásban.

Graf Samu az elszakított s Németországhoz csatolt kies fekvésű Felsőlövő községből származott. Onnan hozta azt a törekvő, nem lankadó szellemet, melyet a szülői ház, az ottani evang. tanítóképző és annak a vidéknek szorgalmas, becsületes népe oltott beléje: Légy tanító, gyermeknek és felnőttnek, egyháznak és hazának ! Ez az eszme hevítette és evvel a fogadalommal indult el 1899-ben élete útjára. Először Kolozsvárra került. De szíve visszahívta Dunántúlba. Ötévi tanítóskodás után a soproni ősi evang. egyházközség szolgálatába szegődött. Itt fejtette ki sokoldalú tevékenységét.

Mint tanító, arra törekedett, hogy lépést tartson a kor szavával, intelmével. Folyton képezte magát hazai és német pedagógiai tanfolyamokon, hol a nevelés-tanítás legkiválóbb képviselőivel került összeköttetésbe. Amit ott látott, hallott, azt átdolgozta helyi adottságunknak és továbbadta a tantestületben és a vidéki szemináriumokban oly eredménnyel, hogy azért miniszteri elismerésben részesült. Tapasztalatait, elgondolásait tanügyi lapokban is közölte. Mindegyikből a komoly felkészültségű, haladásra buzdító szakember szava hallatszott. Hamarosan megválasztották a soproni felső egyházmegyei tanítóegylet elnökévé. E kis egylet kebelében is sokszor hallatta szavát. Előterjesztései nem voltak hangzatos frázisok, hanem a józan ész, a gyakorlati lehetőség és a haladás megnyilatkozásai, melyekkel nem egyszer még az Egyetemes Egyház is foglalkozott.

Elsőrendű pomologus. Rajongója a gyümölcstermelésnek és annak minél szélesebb körben való fejlesztésének, népszerűsítésé-